Egymás szövetségét kell keresnünk. 

Részlet Jordán Tamás színész-, színházigazgató- és rendezővel készült interjúból

Színházi misszionáriusnak vallja magát, aki közösségi teret épít, bárhová is sodorja az élet.

- Üresnek, sivárnak találom az életet: épp ezért a színháznak nemcsak az a feladata, hogy előadásokat hozzon létre, hanem agorát, közösségi tereket kell teremtenie, ahol az emberek megvitathatják a mindennapokat, a helyi- vagy az össztársadalmi problémákat. 

A színháznak párbeszédre kell bírnia az embereket. 

Nagy szükség van arra, hogy kimozdítsuk a négy fal közül az embereket, felébresszük bennük a vágyat a közösségi pillanatok iránt. 

Nekünk, színészeknek, színházcsinálóknak minden gesztusunkban, mozdulatunkban ott kell lennie annak, hogy szükségünk van a másikra. 

Egyre többen hiszik azt, hogy senkit nem érdekelnek, ki vannak szolgáltatva a világnak.

 Egymás szövetségét kell keresnünk. 

Én az Egyetemi Színpadon tapasztaltam meg ezt a fajta hozzáállást, ami nemcsak színház volt, hanem egy hely, ahol szabadon lehetett lélegezni.
Tragikus, hogy szekértáborokra szakadt az ország, családok, barátok, kollégák mennek ölre egymással. 

Én sem tudom optimistán szemlélni azt, ami itt történik. 

Ennek minél előbb véget kell vetni, de nem tudom, kinek van elegendő tekintélye, energiája ehhez az embert próbáló feladathoz. 

Összefogásra van szükség, és ezt nem lehet tovább halogatni.