"Éhes szellem" - azaz a csillapíthatatlan vágy
Évek
kemény munkája. Elismerés, jó fizetés, cégautó, telefon, évi öt-hat
külföldi utazás. Aztán egyszer csak az üresség. Legbelül. Mindenem
megvan ahhoz, hogy jól érezzem magam, valami mégis hiányzik. Hatalmas
robajjal zuhan alá a betontömb súlyú sóhaj a lelkemben…és visszhangzik
napokon át a mérhetetlen ürességben. Kint süt a nap, én mégsem látom.
Befelé figyelek, hallgatom a csöndet, várom, hogy az üres tér mögül
meghalljam a halk hangot, ami csak lassan és csendesen bújik elő, ahogy
tavasszal a hótakaró alól az első hóvirág. Egy eddig ismeretlen részem
többre vágyik bennem. Táplálékra, fényre, új gondolatokra, új
tudásra…éhes.
Jónéhány
évvel ezelőtt, amikor ezek az érzések uralkodtak el rajtam, még nem
tudtam, hogy annak, ami történik velem, neve van. A buddhizmusban ezt a
csillapíthatatlan vágyat úgy hívják: Éhes Szellem.
Körülvesz a materiális bőség, a hírnév az elismerés, mindenünk
megvan. Elégedetten és élvezettel élhetnénk az életünket, és mégis
üresség támad a lelkünkben. Kezdetben magunk sem értjük mi történik.
Miért vagyunk mégis boldogtalanok? Aztán szép lassan rájövünk, hogy az
anyagi táplálék már kevés, lényünk egy talán eddig kevésbé ismert része
is táplálékra vágyik: szellemi táplálékra. És egyszerre kinyílik a lét
egy más dimenziója. Egyszerre fény gyúl és látjuk az eddig láthatatlant,
érezzük a tapinthatalant, valami mágnesszerű erő húz új, váratlan,
ismeretlen felismerések, új tudás felé. A szellemünk tanulni,
tapasztalni vágyik. Keresni kezdi a választ a honnan jöttem, ki vagyok
és merre tartok kérdésekre.
Rengeteg
dolgot értünk a világból, önmagunkat viszont alig értjük. Miért élünk?
Miért dolgozunk? Pénzért? Autóért? Hírnévért? Utazásért? Hogy eltartsuk a
családunkat? A gyerekeinkért? Mi a célunk? Hova szeretnénk eljutni? És
ki vagyok én ezen az úton és mivé szeretnék válni? Ha nem tudjuk, hogy
valójában kik vagyunk, hogyan tudnánk boldogan élni? Hatalmas irodalma
van ma már ennek a témának, talán nem véletlen, hogy egyre gyakrabban
beszélünk róla. De hiába olvassuk is el akár az összeset, hiába
hallgatunk bölcs tanítókat a lét értelméről beszélni…a valódi válaszokat
csak mi magunk adhatjuk meg. Mi a boldog élet titka? A válaszok bennünk
vannak, csak el kell csendesedni, befelé figyelni, meditálni és
engedni, hogy előbújjanak, mint tavasszal az olvadó hótakaró alól a
hóvirág…
Forrás: Jógával az élet