KÍVÁNOM NEKED

 

 Kívánom neked a csend szépségét, a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét, a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét, a levegő édességét és a szeretetet, mely ott található minden dolgok gyökerében. Az élet csodáját kívánom neked.

 Pam Brown

Forrás ~ Internet

 

 ÚTI ÁLDÁS

Simuljon előzékenyen a lábad alá az út,
és támogassa meg szél a hátadat,
arcodat fürössze fényében s melegében a nap,
és bő eső itassa szomjas földjeid,
amíg újból nem látjuk egymást te meg én,
Isten tartson meg óvó tenyerén!

Ha pihensz vánkosodon,
hajoljon Isten hozzád,
és tartson gyöngéden óvó tenyerén.
Fölfelé vezessenek utaid,
és barátságos idő kísérje lépteid,
szél támogassa erősen a hátad. Amen.

Forrás ~ Internet

IMÁDKOZTAM ÉRTED

Ma imádkoztam érted, és tudom, 

hogy Isten meg kellett, hogy hallgassa. 

Éreztem a választ a szívemben, 

bár Ő nem szavakkal beszélt.

Nem kértem gazdagságot és hírnevet,

 tudtam, hogy téged ezek nem érdekelnek. 

Sokkal tartósabb kincseket kértem Tőle. 

Azt kértem Tőle, hogy legyen melletted 

minden új nap kezdetekor.

Hogy adjon neked egészséget, 

áldjon meg, és küldjön neked barátokat, 

akikkel együtt járhatod az utadat.

Boldogságot kértem számodra 

a kis és nagy dolgokban egyaránt. 

De leginkább szerető 

gondoskodásáért imádkoztam.

Elisabeth Elliot

Forrás ~ Internet

 

 KÍVÁNOK NEKED

Kívánok neked szeretetet,
Hálát, békességet és őszinte embereket.

Kívánok neked egészséget,
becsületet és merészséget.

Kívánok neked erélyt és erőt.
Boldogságot, felemelőt.

Kívánok neked hitet,
amit senki meg nem fizet.

Kívánok neked egy csodás életet,
mit más soha nem élhetett.

Kívánok neked tiszta szívet,
valósítsd meg álmaidat, céljaidat, mindet!

Jordáki Gábor

Forrás ~ Internet

Csukás István ~ Istenke, vedd térdedre édesanyámat

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,

ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,

ki adtál életet, adj neki most álmot,

és mivel ígértél, szavadat kell állnod,

mert ő mindig hitt és sose kételkedett,

szájára suttogva vette a nevedet.

Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,

s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,

hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve:

helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,

próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!

Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,

amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,

csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,

mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,

magadat operálod e földalatti ambulancián.

Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod

a semmiből a semmibe a létező világot,

anyát és gyereket, az élőt s a holtat,

s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,

csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,

nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;

én sem káromollak, hallgasd meg imámat:

Istenke, vedd térdedre édesanyámat

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=UFMGHMTzdvY

Forrás ~ Internet

 

Aranyosi Ervin ~ Vajon miért is jó temetőbe járni?

Vajon miért is jó temetőbe járni,
elporlott testek közt, csendben sírdogálni?
Mint kiszáradt kúthoz, jár oda az ember,
melyben nincsen élet, honnan vizet sem mer.

Minden évben egyszer ünnepelsz egy napot,
mintha a szeretted, aznap lenne csak ott.
Pedig talán sejted, nem hal meg a lélek,
elment kedveseink, másik síkon élnek.

Reájuk gondolni, bármelyik nap lehet,
sorra felidézni kedves emlékeket.
Gyertyákat gyújtani, a lángjukba nézni,
a szeretett arcot újra felidézni.

Nem kell hát megölni annyi szép virágot,
feldíszíteni egy megkövült világot,
ami kong a csendtől, lélektelen, rideg,
mely a lét súlyától az élőt sem menti meg.

Vagy Te másért jársz ki, - bocsánatot kérni?
Hiszed, képtelenség másképp utolérni?
Ám akit keresel, ott már nem találod,
siettetned nem kell korai halálod!

Hisz lelkedben ott él, kitörölhetetlen!
Mert, hát jó az Isten, sohasem kegyetlen.
Kinek sorsa egykor összefutott véled,
álmodban, lelkedben újra, újra éled.

Újra látni fogod, tudsz vele beszélni,
lesz még új esélyed bocsánatát kérni.
S Te is megbocsáthatsz régi sérelmeket,
megnyugtathatod a nyugtalan lelkedet.

Ám ehhez nincs szükség halottak napjára,
s nem kell koncentrálni bánatra, halálra,
jobb a szép dolgokat újra felidézni,
szeretted szemébe újra belenézni…

Forrás ~ Internet

Aranyosi Ervin ~ Halottaknak napján

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!

Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod

- tudod - attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…

Forrás ~ Internet

  

    Purzsás Attila ~ Emlékezzünk

Békés, meghitt síri csendben,
Némává lett szeretettel
Gyújtunk gyertyát minden évben,
Nem feledett érzésekkel.

Megható a sok gyertyafény,
S szívünkben ott él a remény,
Hogy mind békében nyugszanak
Itt e megszentelt föld alatt.

Kedves drága szeretteink,
Kikre mindig emlékezünk,
Könnyes szemmel mondunk imát,
S tesszük szívünkre a kezünk,

Mert tudjuk ott élnek tovább
Minden egyes dobbanásban,
S látjuk szemük csillogását
Mindegyik kis gyertyalángban.

Emlékezzünk békés csenddel,
El nem múló szeretettel,
Gyújtsunk gyertyát a lélekért,
A holtakért s az élőkért.

De ha elmúlik ez a nap,
Ne múljon az emlékezés,
Maradjon meg a szívünkben
Minden nap a reménykedés,

Hogy szép szeretetben éljünk,
S ha egyszer majd véges létünk
Alkonyához elérkezünk,
Békességben pihenhessünk.

Gyújtsanak értünk is gyertyát,
S teljesülnek reményeink:
Ne feledjenek el soha
minket sem a szeretteink!

Forrás ~ Internet

 

Juhász Gyula ~ Consolatio

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként

Forrás ~ Internet

 

 

ÚTI ÁLDÁS

Simuljon előzékenyen a lábad alá az út,
és támogassa meg szél a hátadat,
arcodat fürössze fényében s melegében a nap,
és bő eső itassa szomjas földjeid,
amíg újból nem látjuk egymást te meg én,
Isten tartson meg óvó tenyerén!

Ha pihensz vánkosodon,
hajoljon Isten hozzád,
és tartson gyöngéden óvó tenyerén.
Fölfelé vezessenek utaid,
és barátságos idő kísérje lépteid,
szél támogassa erősen a hátad. Amen.

Forrás ~ Internet

Ne add fel!

Ha a te lelki szolgálatod,
Amit az Úr rád bízott
Eredménytelennek látod
Testvérem ne add fel
Hisz te csupán egy eszköz vagy
Aki veti a magot.

Az Úr adja a növekedést,
Hisz Ő készítette el a vetést
Testvérem te csupán a magod vessed
És az Úr útmutatásait kövessed.

Ha belefáradtál a harcokba
És az Úrtól kapott szolgálatodban,
Mennyei Atyádnak mondj el mindent
Ő megérti gondjaid, megerősíti szíved.

Ő az aki mindig új erőt 'pumpál' beléd
Amikor úgy látod hogy nagyon nehéz a lét.
Az Úr megtudja áldani a munkád.

Ő megadja minden szerinte való vágyadat
Isten ismeri szíved minden gondolatát
Ő látja mikor küszködöl, hogy megharcold
A hit nemes harcát.

Ő előtte kedves a töredelmes szív
Bízd Istenre a többit
Ő csak azt várja el tőled
Hogy légy mindhalálig hív.

Forrás ~ Internet

 

ÚTI ÁLDÁS

Az Úr legyen előtted,
hogy a jó utat mutassa neked.

Az Úr legyen melletted,
hogy téged karjába zárjon
és megvédjen a veszedelmektől.
Az Úr legyen mögötted,
hogy megvédjen a gonosz cselekvésétől.
Az Úr legyen alattad,
hogy felfogjon, ha leesel.
Az Úr legyen tebenned,
hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.
Az Úr legyen körülötted,
hogy megvédjen, ha mások rád rontanak.
Az Úr legyen fölötted,
hogy megáldjon téged!
Így áldjon meg téged a jóságos Isten,
ma, holnap és minden időben! Amen.

ÚTI ÁLDÁS

Legyen előtted jól kitaposott út,
Hátad mögül fújjon mindig a szél,
A nap melegen süsse arcodat,
Az eső puhán essen földjeidre,
S míg újra találkozunk,
Hordozzon tenyerén az Isten! Amen.

'Az örökkévaló egy igaz Isten szeretete, jósága, békessége és
áldása legyen veled és szeretteid életével, most és mindörökké.' Amen.

Forrás ~ Internet

 

'MEGTALÁLOM ŐT'

'Csupán egyetlen igazi feladat áll előttem, amelytől egész életem, békém és boldogságom függ: föl kell fedeznem önmagamat, miközben fölfedezem Istent. Ha megtalálom őt, akkor megtalálom saját magamat, és ha megtalálom a magam igazi énjét, akkor megtalálom őt.'

Thomas Merton

 

 Aranyosi Ervin ~ Hála Anyámnak

Megszülettem és szóltam a világhoz,
s az első válasz, te voltál Anyám.
Az első élmény mindent meghatároz,
s amíg csak élünk, elkísér talán.

Napom voltál és fényesen ragyogtál,
szívszeretet, mely magával ragad,
s ma sincsen szebb az altató dalodnál,
pedig, mint dalnok, nem képezted magad.

Emlékeztem, hogy szívünk együtt dobbant,
s táplálta tested, apró testemet,
óvtál, míg szikrám végre lángra lobbant,
s világra hoztál, mint édes gyermeket.

S nem hagytad abba, folytattad a dolgot,
szellemem tőled értelmet kapott.
Ha tükröztem, te attól lettél boldog,
mert tetszett az, hogy értelmem ragyog.

És locsolgattál szeretet vízével,
hogy érzelmeim gazdagodjanak,
s megismertettél könnyed sós ízével,
ápoltál, s védtél, s így szállt napra nap.

Az anyanyelvem csak tőled tanultam,
te segítetted az első lépteim,
figyeltél ébren, amikor aludtam,
s begyógyítottad az első sebeim.

Elmondtál mindent, mit a létről tudtál,
– hogy jól, vagy rosszul – nem számít ma már.
Értékes volt, mert tanácsokat adtál,
s te voltál az, ki mindig hazavár.

Később aztán útjaink el-elváltak,
s te intettél, s figyeltél messziről.
Én része lettem egy másik családnak,
s vigyáztam most se maradj le semmiről.

Akartam adni hálát, büszkeséget,
s kívántam létem szemtanúja légy.
Mi nekem öröm, az boldogítson téged,
életem kincsét hordtam ide eléd.

Forrás ~ Internet

HISZEK BENNED GYERMEKEM ~ AZ ANYA HITE

Hiszek benned, gyermekem,
Hiszem, hogy amit elérhetsz, az a végtelen.

Minden, miért jó szívvel dolgozol,
Majd egykor Téged igazol.

Lépésenként juthatsz el a célig,
Élvezd az utat- az idő sosem késik!

Használd a MOST erejét napjaidon,
S még Te is csodálkozni fogsz magadon!

Dacolva szelekkel és idővel
Megállsz majd hittel és erővel.

S egyszer- talán még láthatom-
Fenn állsz majd a csúcsokon,

S kiáltasz: 'Boldog vagyok, mert sikerült,
Minden szép álmom teljesült.'

 

 Lajkóné Rózsa Judit

 

Forrás ~ Internet

ADNI KELL, ADNI

Adni kell, adni, mindent odaadni,
Munkát, erőt, életet,
Pénzt, ruhát és kenyeret.
Könnyet, mosolyt, simogatást,
Jó szándékot, jó akarást,
Imádságot, egészséget,
Melegséget, élő hitet.
Odaadni akárkinek,
A legelső nincstelennek.
Szeretetet adni - adni,
S érte semmit sem kívánni.

Kalkuttai Teréz Anya

 

MINDIG CSAK ADNI

A jó öreg kút csendesen ontja vizét,
így telik minden napja.
Áldott élet ez - fontolgatom -,
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem!
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog:
'De hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
vidáman, csendben és szabadon.'
Hadd éljek ilyen kút-életet,
osszak áldást és sok-sok szeretetet!
'Nem az enyém, Krisztustól kapom,
egyszerűen csak továbbadom.'

A. Kleemann ~ Túrmezei Erzsébet fordítása

 

 AZ ÜNNEP

'Az ünnep az az idő, amikor valaki rátekint felcseperedő gyermekeire vagy unokáira, és közben azt gondolja, milyen szép ez. Az ünnep az az idő, amikor végighordozzuk tekintetünket az otthonunkon, a vendégül látott barátainkon, a körülöttünk élő közösségen, és azt gondoljuk, milyen szép ez!'

Ferenc pápa

Forrás ~ Internet

REVICZKY GYULA~ IMAKÖNYVEM

Aranykötésű imakönyvet
Hagyott rám örökül anyám,
Kis Jézus ingben, glóriában
Van a könyv első oldalán.

Sok év előtt egyik sarokba
Beírta jó anyám nevét,
Lehajtom a betűkre főmet,
Hogy fölidézzem szellemét.

Nekem úgy tetszik,
hogy csak egyszer
Fehér ruhában láttam őt.
Tavasz volt épp, a kedves ákác
Virágozott a ház előtt.

A lemenő nap fénysugára
Reszketett ajkán, zárt szemén.
Apám ott állt a ravatalnál,
És vélem együtt sírt szegény.

Hogy elmosódtak a betűk! Mily
Sárgák s kopottak e lapok.
Rég' volt, midőn ez imakönyvből
Még az anyám imádkozott.

Kék selyemszállal összekötve
Van itt hajambul egy kevés.
Aranyos fürtjeimhez akkor
Nem illett még a szenvedés.

Írott imádság töredéke
Mellett van az anyám haja,
Emitt egy szentnek vézna képe
S egy régi, halvány Mária.

Elnézem. . . Éppen így viselt meg
A sors azóta engemet.
Sokszor szeretnék sírni, hogyha
Nem szégyellném a könnyeket.

Az Úr imádságát ütöm fel
Kísérőm a nehéz úton,
S vigasztalást vegyít a kínhoz
A te imád, ó, Jézusom!

Imádság kell a szenvedőnek,
Akit a sors árván hagyott.
Úristen, én nem zúgolódom:
Legyen a te akaratod.

Föl nem panaszlom a világnak,
Csak szellemednek, jó anyám,
Milyen kopár volt ifjúságom,
S hogy mennyi bánat szállt reám.

Tűrtem, reméltem, megalázva
Idegenek közt éltem én;
De azt a régi imakönyvet
S emléked szentül őrizém.

Forrás ~ Internet

 

NÉVNAPI ÁLDÁS

 Kívánok örömet, derűt, boldogságot,
otthonodba békét, kertedbe virágot!
Fejed fölé Napot, csillag tengereket,
köréd tiszta szívű embereket!

Lábad alá utat, biztosan járhatót,
szívedbe éneket, magasba szárnyalót!
Ajkad köré mosolyt, lélek melengetőt,
múltat, jelent, jövőt, egyként szerethetőt!

Szemedbe sugaras szivárvány fényeket,
melyek megláttatják a rejtett lényeget!
Újult erőt adó öröm telt perceket
így kívánok boldog Névnapot!

Forrás ~ Internet

 

 

A BOLDOGMONDÁSOK MARGÓJÁRA

'Boldogok a tisztaszivűek, mert ők meglátják Istent.' Mt 5,8

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is tudják majd, hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, 

mert nem kell szüntelenül azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömös lesz az életük.

Boldogok, aki tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, aki nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól,

 mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük, 

és titkok tudóivá válnak, leborulók és nem kiborulók lesznek többé.

Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, 

mert mosolyogva ébrednek föl, és örömmel indulnak útjukra.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, 

mert sok barátot kapnak ajándékba, és nem lesznek magányosak.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, 

hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, 

mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, 

ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és  imádkoznak,

 mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, akkor is szelíden szólnak, mert ők Jézus nyomában járnak. Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert tartalmasabb, értelmesebb lesz az életük.

Gyökössy Endre

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=PgVYJgKVQsg

Forrás ~ Internet

 

TANULNI KELL A JÓT ÉS A SZÉPET

Tanulni kell a jót és a szépet,
hogy ne felejtsünk el semmi képet,
vigyázni a rétet, óvni erdőt,
borítani rá jótékony kendőt.

Meg kell érteni a világ összes titkait,
s nem meredten nézni a pusztulás szirmait,
és hogy fel lehessen a fejeket emelni,
tanítsátok meg az embereket szeretni.

Tudni kell a másikat félteni,
az igaz szót nem félre érteni,
akarni mindig szebbet és jobbat,
s észrevenni, ha szeretet lobbant.
De tudjuk milyen sok még a tanulni való,
hogy ne süllyedjen még lejjebb az élet hajó.

Tolnay Tamás

Forrás ~ Internet

GYÁSZ

A gyászban sok szépség van. S az átváltozásban, a búcsúban, a fájdalomban mindig megérzem a magasabb világ jelenlétét. Lelkünk soha sincs olyan közel az örök Valósághoz, mint a temetőben. Itt vége az őrületnek, a káprázatnak és a hazugságnak, és a lét éppen olyan meztelenné válik, mint a megszületés pillanatában. Nincs már gazdag és szegény, ellenség és barát - a falak leomlanak, és megszűnik az esztelen loholás.

Müller Péter 

Forrás ~ Internet

EZEKET KÉREM SZÁMODRA

Nem azt, hogy soha ne érjen szenvedés,
sem azt, hogy elkerüljenek a feladatok.
Még azt sem kérem, hogy utadat rózsák szegjék,
és hogy könny soha ne csurogjon végig arcodon,
vagy hogy soha ne tapasztald meg, mi a fájdalom.

Mindezt nem kívánom neked.
Ha így lenne, a könnyek nem tudnának
új felismeréshez vezetni,
a fájdalom nem ötvözne nemesre.

Mély békességet kívánok neked,
mint a hullámverés ritmusos zenéje.
A szélzúgás mély békességét kívánom neked,
ahogy aláfesti a csendet.
A dombhajlatok felett eláradó békességgel köszöntelek.
Az éjszaka ragyogó csillagainak békéje vegyen körül!

Forrás ~ Internet

 

 KÖSZÖNÖM, HOGY TEREMTETTÉL

Köszönöm, hogy teremtettél
Az anyaméhben is ismertél,
Csillagok fényénél formáltál
Szerető Atyámmá igazultál.

Köszönöm, hogy gondviseltél
Éveimhez jót reméltél
Szívembe ültettél rendet
Örökzöld hömpölygő csendet.

Köszönöm, hogy hozzám szóltál
Igéden át rám találtál,
Szememben tornyot emeltél
Tűz-lángú ostorral szerettél.

S köszönöm, hogy éjt is adtál
Sebeimre felhőt raktál,
S míg vánszorogtam kebleden át
Rám lehelted a hold bánatát. Amen.

Forrás ~ Internet

 

ÉDESANYA MEGÁLDÁSA

 Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
öt karjaiba zárja.

Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
Szeme sugaránál.

Nincs is annyi áldás
 Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne. Amen.

 ÉDESANYA MEGÁLDÁSA

Mennyei jó Atyám, őriző pásztorom,
Kelő nap fényénél hozzád fohászkodom.
Fejet hajt előtted a fűszál, virágszál,
Hálát adok néked, hogy reám vigyáztál.

Ne hagyj el engemet édes jó Istenem.
Oh, ha te vagy velem, kicsoda ellenem?
Függeszd őrző szemed édes jó anyámra,
Hints áldást fejére, a lába nyomára. Amen.

Forrás ~ Internet

ÁLDOTT LEGYEN A FÉNY

Áldott legyen a Fény, mely rád világít és mely benned van,
Az áldott napfény sugározzon be téged
És melegítse fel szívedet, míg úgy nem lobog mint kandallók tüze,
Így minden idegen melegedni jöhet hozzád és minden barátod is,
Sugározzék szemedből a fény, mint ablakba állított
Gyertya fénye, mely a viharban vándorlókat hívogatja.

Áldott legyen a rád hulló lágy eső.
Hulljanak lelkedre a cseppek és csalogassák
A virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő,
De áldott legyen a nagy vihar és rázza meg lelkedet,
Hogy fényesre és tisztára mossa és sok kis tavacskát
Hagyjon hátra, amiben megcsillan az ég kékje
És időnként egy csillag is.

Legyen áldott a föld, az egész földkerekség,
Hogy mindenütt kedvesen fogadjon
Bármerre is vezessen utad.
Legyen puha a föld mikor terhétől fáradtan lepihensz
És legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta.
Olyan könnyen terüljön el fölötted,
Hogy lelked kiröppenhessen felfelé
És elérje útja végén
Az Istent!

Forrás ~ Internet

 

 A SZERETET HANGJAI

Soha ne add fel önmagad, és az álmaid!
Szállj szabadon, mint a madár,
ne hagyd, hogy a világ letörje szárnyaid!
Ahhoz, hogy ne csak létezz, hanem élj,
önnön lényeged őrizd meg, és bízz a sorsodban.
Járd a saját utad! Légy önmagad!
Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek.

Boldog Kalkuttai Teréz anya

Forrás ~ Internet

 

 KÉRTEM ISTENT

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a büszkeséget
nem veszi el, nekem kell feladnom azt.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás
mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlõdést,
de Ő azt mondta: nem.

Azt mondta, hogy a fejlõdés az én dolgom,
de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,
úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom már kezded érteni.

Kértem erőt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot,
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmet...
És Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent,
amire szükségem volt.

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=TO-j_24fC-Q

Forrás ~ Internet

 

 VIGASZ

Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok.
Hisz Napként az égen nektek ragyogok.
Ha szép idő van és kék az ég,
Jusson eszetekbe sok szép emlék!

Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog.
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.

Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
Hogy boldog lehessen a szívetek.

Ha rám gondoltok soha ne sírjatok!
Hiszen szívetekben jó helyen vagyok. Amen.

Forrás ~ Internet

 

Aranyosi Ervin ~ Emlékezz a szépre

Mikor gyászolsz átérzed a fájó veszteséget,
a pusztulást, mely szívedbe mélyen beleégett.
Lelkedbe, mint dögkeselyű mar bele a bánat,
nem is tudtad, hogy van érzés, mely ennyire fájhat.

Ám szerettünk elvesztése gyötrőn tanulságos.
Ha megérted, értelmet nyer, s talán megnyugvást hoz.
Valójában az élete neked volt ajándék,
s nem az őrjítő fájdalom volt vele a szándék.

Ne a halálára gondolj, hisz többet ért léte!
Gondolj inkább a szívednek szép szeretetére,
amit Ő irántad érzett, s amit tőle kaptál.
Lelki fejlődésed útján általa haladtál.

Emlékezz hát szeretettel, emlékezz a múltra,
- együtt megélt szép percekre, együtt bejárt útra!
Emlékezz a szeretetre, amit kaptál tőle,
s a szívedbe, az ÉLETÉT, vésd bele örökre!

Forrás ~ Internet

 

 TÜKÖRKÉPEINK

'Mások pusztán éned tükörképei. Semmit sem szerethetsz vagy gyűlölhetsz valaki másban, ami ne azt tükrözné vissza, amit magadban szeretsz vagy gyűlölsz.'

Cherie Carter-Scott

Forrás ~ Internet

 Garai Gábor ~ Jókedvet adj

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

Forrás ~ Internet

Bódás János ~ Új kenyér

 Új búzából új kenyér,
friss illata száll felénk.
köszöntjük szép szavakkal,
nemzetiszín szalaggal.
Testet tápláló manna,
üdv neked és hozsanna!
Áldott legyen a kenyér
István király ünnepén!
Megköszönjük Istenünk
Mindennapi kenyerünk…

Az új búza már ömlik a garatra.
A föld hálás volt, most is fizetett.
Hogy új kenyér került az asztalodra,
tudod-e, hogy kinek köszönheted?

 

 ÚJ KENYÉR

Köszönd meg népem dolgos önmagadnak,

köszöntsd az ekét, kaszát, szekeret,

követ, szitát - s mind kik szerszámot adtak,

ki fúrt, kalapált, szőtt vagy tervezett,

a vetőket, az aratót, a molnárt,

a péket, s kik a kenyeret kihordták...

De az égre is emeld fel szemed,

tudod, hogy fényt, szellőt, záport ki ad

s töltse be szíved csendes áhítat,

mikor az új kenyeret megszeged.

Forrás ~ Internet

 

'Szent István napján fogalmazzuk meg vágyunkat, 

hogy a közösségépítés, a családok összetartása, a béke, 

a holnap építésének tüzében akarunk élni!

Szent István megálmodta Magyarországot, a Kárpát-medencét: 

Isten társa lett a világ továbbteremtésében, hisz ország született a földre.

Böjte Csaba

 

 KORMORÁN ~ HA MESSZE MÉSZ

Ha messze mész,
ha messze mész -
mit elhagytál,
végig elkísér.
Az út kanyarog
szerteszét -
a vége megtalálja
majd az elejét.

Ha messze mész,
előtted nincs határ,
az otthonod
mégis visszavár -
Ne szólj, ha fáj -
tiéd a szenvedély,
nem hagyhatod,
mi örökre benned él.

Ha messze mész -
lehessen élni még,
könnyed törölni -
mindig lesz egy kéz.
Széttépett, elhamvadt
álmok után,
maroknyi csöndet vegyél,
mielőtt elindulnál.

Ha messze mész,
kell, hogy visszanézz,
hosszú út lesz -
még száz vagy ezer év -
Ki megmarad,
aki lesz talán :
olyan maradj!
Mert ő itt visszavár.

Légy te a béke,
légy te a szó.
Légy te sokszor átkozott,
embernek ó mégis jó !

Ha messze mész,
valahol légy király,
ki itt maradt -
ne felejtsd el szavát.
Az ébredést
vöröslő hajnalon -
azt a lányt,
ki volt a fájdalom.

Ha messze mész,
s majd érkezel -
te az legyél,
aki jól felel.
Ki felhőket járta,
a földre ért -
tudta - itt kell halni,
s élni hazatért.

Légy te a béke,
légy te a szó.
Légy te sokszor átkozott,
embernek ó mégis jó !

Ha messze mész (messze mész),
s majd érkezel (érkezel) -
te az legyél az legyél).
aki jól felel.
Ki felhőket járta,
a földre ért -
tudta: itt kell halni,
s élni hazatért. 

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=iivD5VKUtf8

Forrás ~ Internet

 

 TEREMTSD MA MEG BELSŐ BÉKÉDET

Teremtsd ma meg belső békédet!
Leld meg magadban azt a helyet,
hol csend, nyugalom és Szeretet honol.

Bárhová mész, és bármi is történik körülötted,
 te mindig tudatosítsd magadban, hogy belső békéd
 csendes szeretetében vagy.

Ebből a szerető biztonságból tekints kifelé
és mosolyogj a Világra, hogy felderüljön! Amen.

IMÁDSÁG

Ha sorsom néha megtapos
s bú fogja szívem át,
elmondok egy csodálatos
igéjű mély imát.

Megnyugtató, áldott varázs
árad belőle rám,
s gyógyít a szent vigasztalás,
míg mondogatja szám.

S egyszerre nem fáj semmi sem,
gond és bú nem sebez,
sírok, hiszek s nehéz szivem
oly könnyű, könnyű lesz.

Fordította: Áprily Lajos

'Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák: Rajtuk át Isten szól: jövök.'

Reményik Sándor ~ Csendes csodák

Forrás ~ Internet

 

 KELJ HÁT FEL KEDVESEM

 Kelj föl én kedvesem,

Gyönyörűm most jöjj velem

Mert a tél véget ért

Az eső elmúlt rég!

Nézd a fű zöldül már

És kinyílt minden virág

Vadgalamb szava szól nekünk,

Gyere énekeljünk!

Illatos kertemet

Megnyitom előtted kedvesem

Kelj hát föl, ó ne várj tovább

Gyönyörűm, jöjj hozzám!

VIDEO

https://www.youtube.com/watch?v=R9LK2iEci04

Forrás ~ Internet

Kun Magdolna ~ Ilyen voltál fiam

Mikor kicsi voltál fiam, odabújtál hozzám,
mert érezted, én vagyok az-az erős mentsvár,
ami oltalmaz és megvéd mindazon napon,
mikor majd szívedbe mar a kínzó fájdalom.

Mikor kicsi gyermek voltál, mindig tudtad azt,
anyád óvó karjaiban védelmet kaphatsz,
mert azok a karok oly erővel szorítanak téged,
hogy nem bír el vele a kíméletlen élet.

Mikor kicsi voltál fiam, hulló könnyeid
anyád fűzte kristályragyogású fényes diadémmá,
hogy a ködös napokon is tiszta ragyogással bírjon
az a két szomorú, homály lepte szempár.

Mert ha gyermekszemeidben mély-szomorúság ült,
anyád meséket mesélő ajka is el-elcsendesült,
csak két karjának ringatása erősödött fel,
hogy te szendergő álmodból mosollyal kelj fel.

Ma már felnőtt lettél fiam, s nem vigyázhatlak,
gyengült karjaimmal sem ringatgathatlak,
de a vérem lüktetése fiam, még ma is ugyanaz,
mint akkor, mikor szívem alatt ékként hordtalak.

Forrás ~ Internet

Kun Magdolna ~ Nézlek fiam

Nézlek fiam, nézlek,
csodálattal nézlek,
mint egy varázskönyvből kilépő
bűvös meseképet,
melynek színében rejtőzik
az-az élet-ír,
mely hajszolt éveimben
kitartással bír.

Nézlek, csak nézlek,
s titkon könnyet ejtek,
a boldog gyermekkorért,
amik múltba vesztek,
s amiket már többé
nem hozhatok vissza,
csak szép emlékként ringathatok
fáradt karjaimba.

Tudom,
minden gyermek azért nő fel,
mert ez az élet rendje,
s azért, hogyha megöregszik,
az élet nagy-nagy tanítását
tovább mesélhesse,
akárcsak én neked fiam,
akárcsak én,
egy neked írott versbe.

Forrás ~ Internet

Kun Magdolna ~ Egy perc erejéig

Egy perc erejéig simítsatok meg,
hadd érezzem szívem körül a gyermek kezeket,
mert oly kevés már az-az idő, mit sorsom tartogat,
s amiben még tisztán él az anyai tudat.

Csak egy perc erejéig öleljetek meg,
hogy újra átélhessem azokat a boldog éveket,
melyeknek minden percében hinni tudtam azt,
hogy általatok maradok halhatatlannak.

Csak egy percig nézzetek mélyen szemembe,
hadd vigyem el azt a tüzet, mely átmelengette
fagyos lelkemet azon a hosszú-hosszú úton,
ahol fájdalomkönny ült a jelenen, s a múlton.

Forrás ~ Internet

 NE AKARJ KERESZTEDEN KÖNNYÍTENI

Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor indult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.

Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még a bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.

Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.

Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy továbbindulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.

'Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek'
- mondja magában.
'De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!' - sóhajt elégedetten.

Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
s eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:

A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
'Mit tettem!' - kiált kétségbeesetten.
'Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!'
S ott áll a parton keserű önvádban.

Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.

'Rálépek én is!' Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. 'Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts!' Így sikolt, és felébred.

Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.

'Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!

Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!'

Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már!
- sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged.

Fordította Túrmezei Erzsébet

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=IdpmT963anY

Forrás ~ Internet

CSAK EGY MIATYÁNKOT MONDJUNK EL NAPONTA

Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Amikor lelkünket bú és bánat nyomja.
Hitünk szárnyán szálljon fohászunk az égbe,
Az örök szent Isten trónja elébe.

Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Amikor testünket betegség kínozza.
Epedve, sóhajtva, láztól égő ajkunk,
Óh, hatalmas Isten könyörülj mirajtunk.

Csak egy Miatyánkot mondjunk el naponta,
Ha betegség, bánat mind jóra fordulna.
A lelkünk mélyéből fakadjon a hála,
Ő hozzá ki mennynek és földnek alkotója.

Örömünk, bánatunk mind Istentől vagyon,
Ő tudja mit, miért, Ő tart minket számon.
Életünk hajója háborgó tengerén,
Ha Ő koronázza békességbe mégyen.

És ha életünk végórája jönne,
Bátorítást mástól ne várjunk csak Tőle.
Nyíljon akkor ajkunk még egyszer imára,
S csak Miatyánkot mondjunk utoljára. Amen.

Forrás ~ Internet

 

KORMORÁN ~ LEGYEN SZERETET

Kell egy tiszta vizű tó -
s egy óriási rét,
ahol a gondolat nincs gúzsba kötve,
hol sárkányt fúj a szél.
Kell egy sűrű lombú erdő,
sok énekes madár,
ott rejtőzhetsz a bánatoddal,
hogy új erőt találj.

Kell egy égig érő hegycsúcs -
s kell mély szakadék,
ott értelmet kap minden perced,
mely porrá hullna szét.
Kell egy mindent rontó nagy vihar,
egy őszinte világ,
ahol a csodákat, mit elképzeltél
együtt éljük át.

Kell egy hely, az otthonod,
egy asztal és egy szék -
s az érzés, mi halva volt:
a Napban olvad szét.
Kell egy ember is, egy óriás
s az együtt mondott szó:
hogy a szeretet az egyetlen
mi neked is nekem is jó.

Az égből az angyalok
úgy néznek majd reád
megszületett ím prófétájuk
az új Ember-király.
Ha kérdésedre nincsen válasz,
nincsen felelet,
Egyszerű, csak arra gondolj:
Legyen szeretet.

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=qPaJfbWZd_4

Forrás ~ Internet

 

 Lelkünk visszatér a mennybe

Elszáll az élet, látod-e?

Mint könnyű pihe messze száll.

Bárhová rejtjük szívünket,

a halál egyszer ránk talál.

Mert testünk kölcsönbe kaptuk,

mit ruhatáros visszakér.

Oly hajthatatlan ő velünk,

a pulthoz térve nincs remény.

Vándora a vén időnek,

lelkünk visszatér a mennybe.

Barátaink, szeretteink

elmennek a végtelenbe.

Ott várnak az égi honban,

az enyészet testünk sorsa.

Visszatér a lelkünk mennybe,

testünk alászáll a porba.

Emlékeink megszépülnek,

ahogy telik a vén idő.

De lelkünk tovább él,

hiszen van rá jelentkező.

 Szuhanics Albert

Forrás ~ Internet