NAGYAPÁM EMLÉKÉRE

Már csak ködbefulladó ősz haja,
és ráncoktól ölelt mosolya
dereng, lelke oly rég fent kereng,
neki már nincs baja.

Már csak avarillatú lomb alatt,
s álmomban jön el a pillanat,
hogy a gyermekkezemet fogja
s mondja; így óvtalak.

Már csak múltbafoszladó régi kép,
és fülembe zengő szép regék
őrzik, fakult emlékként őt is,
s szavait szent igék.

​Forrás ~ Internet​

 OTT PIHENSZ

Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi,
S nyugalmadat nem zavarja senki.
Életed elszállt, mint a virágillat,
De emléked ragyog, mint a fényes csillag.

Lelked, mint a fehér galamb, csendesen messzire szállt.
Hiába keresünk, könnyes szemünk már többé nem talál.
De tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb te vagy,
 Utat mutatsz, mert szívünkben örökké itt maradsz.

Forrás ~ Internet