'Őrangyalod, ha vigyáz rád, oly mértékig a lényeddé válik,
hogy azt gondolja,amit te gondolsz,azt érzi, amit érzel:
átéli lelked minden zűrzavarát - és ezért pontosan tudja,
hogy hol akarod éppen elrontani az életedet.
Látja, hogy mi készül benned.

Ez nagyon fontos angyaltudás. 

Mindennek, ami veled történhet a jövőben, 

a csírái már ott lappanganak benned; az angyal tudja,
ha mindezt megszülöd, mi lesz a sorsod.
Lelkednek azon a helyén jár, ahonnan jövőd születik, vágyaid
és szenvedélyeid csírái között, ahol sok minden formálható még.

 Úgy néz a lelked-be, mint egy genetikus a mikroszkópjába.
Itt még semmi sincs készen - csak lehet. S az angyal azt súghatja:
 Te, barátocskám!

Ezt ne szüljük meg! Nem mindig hallod. 

Mert az angyal olyan észrevétlen, hogy nem is tudod, hogy ő benned van. 

Fogalmad sincs róla. Csak onnan veszed észre, hogy egy hang megszólal benned. 

Mintha hirtelen világos gondolataid támadnának, és váratlanul azt érzed,
hogy eloszlanak a félelmeid.

 Mész az utcán, és hirtelen jó kedved lesz.. Vagy erőt érzel magadban. 

Fáradt voltál, és egyszerre bizseregni kezd valami benned; 

feltöltődtél, erős lettél, megjött a kedved...'

Müller Péter