AZ IGAZ BARÁT

A barát nem kérdezi, miért könnyezel,
hozzád lép és letörli szemedről a cseppet,
majd átölel karjával, és csak ennyit mondd,
ne félj a holnaptól, míg itt vagyok melletted.

A barát nem jár mérföldekre tőled,
akkor sem, ha rögös útja csillagokba réved,
mert a barát meglátja, ha bánat üli arcod,
s átlépi a végtelen, hogy elérhessen téged.

A barát mindig érzi, ha görnyednek a léptek,
és átveszi helyetted elkorhadt kereszted,
hogy az övével vigye mindaddig a percig,
míg nem érzed erejét, hogy tovább vihessed.

A barát ott van akkor is, ha álmaid vesztek,
s egy halk mozdulattal megfogja a kezed,
majd önkezével felemeli, és szívére helyezi,
hogy annak dobbanása eggyé váljon veled.

Az igazi barát így, ilyen tisztán
és önzetlenül szeret...

Kun Magdolna