A nefelejcs igaz története

A teremtő Isten kedvelte a kéket:
ezt a színt adta a felhő fodrú égnek,
vihar tépett tenger megbékélt színének,
újszülöttek arcán az új lélek tükrének.

Búsult is a föld, mert másnak teremtette;
úgy vélte, az Isten biztos nem szerette,
s csak rengett bánatában - tán zokogás rázta?
Látta ezt az Isten, s ekkor megsajnálta:

hogy ne felejtse többé szeretetét a föld,
másnapra a teste kék színben tündökölt -
kék virágok nyíltak rajta mindenfelé;
pihe könnyű mind, hogy ne roskadjon belé.

Ez hát a nefelejcs igaz története,
mit máig megőrzött titokzatos neve.

      Lelkemben élő rózsaszál

Lelkemben él
Lelkemben élő rózsaszál,
Amelyen minden tüske fáj,
Amíg az élet andalít,
Addig a lelkem megtanít.
Hogyha felébred tudatom,
Lelkemet tovább kutatom.
Ott van a sorsom végzete?
Nem! A túlvilágnak kezdete!
Hogyha beérett végre a hitem,
Tiéd a lelkem, Istenem!
Hitemben erősíts Jó Atyám!
Hogy érezzem odaát mi vár rám!
Ott majd szivárvány fényre kél:
Ez lesz az égi útlevél!
Köszönöm Teremtő Istenem!
Hogy Tiéd volt az én életem.

Mise nélkül

Idős néni templompad mellett,
Illedelmesen keresztet vet,
Összekulcsolt kezét ölébe ejti,
Hűvös van bár, kendőjét leveti.

Nem kérni jött, megpihenni,
Imájából napnyi erőt meríteni,
Suttogja: már csak a gyermekek,
Már csak őket segítsd, Istenem.

Szeme körül tisztes csókok ránca,
Barázdáiban megbúvó könnypatak,
Szívében emlékek csöndes tánca,
Nagyot sóhajt, s elindul, haza.

Kishonthy Csilla

 Amikor összeteszed két kezed

Amikor összeteszed két kezed
Halkan imádkozol
Hallgasson meg Istened
Hozzá fohászkodol

Remény és szeretet
Töltse el szívedet
Istent hívod
Segítsen teneked

Amikor összekulcsolod két kezed
Reménykedve imádkozol
Édes Isten segítsen neked
Vele könnyebb az életed

Amikor imára kulcsolod kezed
Isten is segít neked
Nem hagy egyedül árván
Szeretet ölel át,lelked simogatván

Egy percre megáll ez a rohanó világ
Nem húzza lelked lefelé az ág
Egy percre a remény látogat
Ne félj Isten meghallgat

Nélküle árva a lélek
Állunk,mint kifosztott szegények
Nélküle üres az élet
Elveszted minden reményed.

 Angyalhívás

Most hívlak jöjj hozzám kicsi 'Angyalkám',
te fogd meg két kezem, kérlek vezessél engem.
A lelkem rezdül, s érezlek Téged,
a szívem dobban s lelkem eléred.
Hát hallgass meg engem, figyeljél énrám,
most hozzád intézem, titkos kérésemet.
A nagyvilágot tárod fel éppen,
s a csillagok közt ragyogsz az égen.
Én hálás szívvel köszönöm szépen,
és szeretettel kérlek, mindig segíts nekem,
mindig maradj velem

 Most ha hangzik

Most ha hangzik a szó, mélyen szívbe ható,
add meg, Uram, halljam, hitem mában valljam!
Kegyelem hangja az, mentő, vigaszt adó,
Te akaratodban legyen bizodalmam.

Harag napja ha jő, heve tűzben gerjed,
emésztetik abban ország, s az egész föld.
Isten igazságos, az Ő célja nemes,
hamuból a gyémánt ragyog tisztán fénylőn.

Útján hozzáfordul majd a tévelygő nép.
Közös akarattal, megtisztult ajakkal,
segítségül hívja, szólítja szent nevét.

Szolgálja hű szívvel, tiszta lelkülettel,
cselekedetében meg nem szégyenül,
szent hegyére tekint mély tisztelettel.