A LEGNEHEZEBB KÉRÉS

'Legyen meg a Te akaratod!'
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
könnyű kimondani. De ha nehéz
órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy 'legyen meg a te akaratod'?

Inkább sikoltanék: 'Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie?'
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
'Én Istenem, hát ez a szeretet?'

Aztán elcsitul: 'Bocsáss meg, Atyám!'
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghezviheted,
de szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
ne csak szájjal, de szívvel mondani:
'Ahogy te akarod, ne ahogy én!'
A békesség csak így lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,
amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
'Add, hogy csupán Téged kívánjalak!'

'Legyen akaratod', ha nap nevet.
'Legyen akaratod', ha éj temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utam célját el is takarod:
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!

Túrmezei Erzsébet