Tagore ~ A lélek sugallata

'Mikor az élet színjátékához jutunk, dőreségünkben a színpadnak hátat fordítva ülünk le. Nézegetjük az aranyozott oszlopokat és díszítéseket, figyeljük a ki- és bejárókat, és amikor végül kialszanak a lámpások, megrökönyödve kérdezzük, mi volt az értelme mindennek. Ha a belső színpadra irányítottuk volna tekintetünket, akkor láthattuk volna a lélek örökös szerelmi drámáját, és meggyőződhettünk volna arról, hogy vannak ugyan szünetek, de vége nincs; hogy a világ minden nagy berendezésének értelme van, és nem pusztán a dolgok egy ragyogó lázálma.'