Tünde Scharlotte Takács idézetek

 A könny üzenete

A könny a szemünkben csillan meg,de mint hűs forrás vize,a lélekből fakad. A könny a lélekről beszél,üzenve a test szavaként.Könnyre fakad a lelkünk boldogsága,könnyben tör ki a lelkünk fájdalma Könnyezik szívünk gyásza, könny táncot jár szívünk öröme. A könnyben mi magunk vagyunk,mint egy vallomás,úgy dalol rólunk A szerelem édes kesernyés izét dudolván,a szeretet lágy dallamaként,a gyűlölet,a fájdalom harsónájaként.
Könnyeinkkel beszélünk,hírül adva a világnak a jóságunkat,de a gonoszságunkat is,örömünket és haragunkat is Minden kibuggyanó könnycseppjeinkben nagyon mi vagyunk,ezért soha nem szabad szégyellnünk könnyeinket A könnyeknek órási,ereje és hatalma van. Meglágyítja az acél szíveket,megpuhítja a kérges lelkeket. A durva szív dobbanásait megszelídít,i és a kegyetlenből irgalmat vált ki.
Könnyeinknek íze van,az élet tengerének sós íze.
Tünde Scharlotte Takács

Minden embernek jelentek valamit és ez által vagyok az aki vagyok

Igen van, aki úgy szeret, ahogy vagyok,és amilyen vagyok Nagyszájúan, szókimondóan, messzemenően provokatívan, vagy épp csendesen, visszahúzódóan.Lényeg,hogy éppen olyannak amilyen épp vagyok,akkor és ott abban a pillanatban.Jó szívű,édes Angyal,vagy undok,gonosz fekete lelkű démon. Hisz minden nap, minden ember, és minden körülmény mást vált ki lelkemből,vagy éppen robbant ki boldogságtól ujjongó szívemből,vagy fájdalomtól üvöltő szívem hangjaiból. Lehet,hogy éppen megnémít, lehet,hogy éppen dacossá tesz,lehet hogy éppen konokká,de lehet,hogy éppen nevető arccá akkor és ott .
Van, akinek a szexi csábítót,a szenvedélyes vágyat, míg másnak a csúnyát,undort jelentem Van akinek az idiótát, az őrültet, de van akinek az értelmet,a szépet jelentem én.
De igen és igen is minden embernek jelentek valamit és ez által vagyok valaki.
Tünde Scharlotte Takács

Az Angyalok a szívünk legcsodálatosabb lényei a lelkünk hitének csodái ők.Ők azok,kik elmesélik nekünk,hogy nem csak a látható, tapintható dolgok élnek életünk színterein,ha nem a láthatatlan,tapinthatatlan lények is velünk vannak lelkünk p
illanataiban élve.S ők kik kincsként őrzik lelkünk szépségét, s ők azok, kik védelmeznek bennünket a gonosztól,s kik végig kísérnek bennünket e földi utunkon,és várnak mi reánk a mennyországban,hogy vélünk táncra perdüljenek,az angyalok birodalmában
Tünde Scharlotte Takács

 Legerősebb kapocs, köztünk a lelkünk arany szálai,melyet senki álnok tettei nem tudnak már soha sem szét szakítani.Besározhatnak gonosz hadak sötét gondolatai,de Te már csak bennem hiszel és én csak Neked hiszek,suttogják lelkünk szerető ha
ngjai.Te vagy ki a mennyekbe repítesz,de ha kell a pokolban is velem vagy.Nem látlak és mégis arcod az,mi szemeim horizontján megpihen.Nem kell,hogy küzdjünk egymás létéért,hisz mit Isten egyesít azt emberi lény szét nem tépheti.Mindig érezlek...oly közel,hisz lelki társam vagy nékem az idők végtelen létében,szerető szívemben.Nem hallak,de mégis hallgatlak,hisz fülemben csilingelnek szerető szavaid dallamai.Te vagy az ki szent vagy nékem,örök nyomott hagyván lelkem éltében.Lényem része lettél Te,örök társamként kísérve engemet,a halhatatlan lelkünk fényében.
Tünde Scharlotte Takács


Tudjuk,tapasztaljuk mindnyájan az élet homokszemeinek pörgő táncában,hogy vannak,valós,szép és igaz gondolatok, és vannak hazugok, tévesek,bűntől szennyezettek,a fájdalom rabláncán tengődők. Amikor a szeretetre gondolunk,érzi szívünk a le
lkünket melengető fénysugárt,melynek hatására még a legsötétebb gondolatok is megvilágosodnak. Az életünk tomboló viharaiban felragyog a Nap,a sötét felhőket elosztatván.
Soha ne hagyjuk,hogy sötét,hazug,téves gondolataink megfertőzzenek bennünket és békés lényünk legmélyébe beivódván bemocskolják lelkünkben a szeretet tiszta fényét,megölvén szívünk létét.
Tünde Scharlotte Takács

A fantázia...szereti a csalóka reményeket...

Soha ne engedjük meg képzeletünk határtalan szárnyalásának,hogy csodálatos ruhába bújtassa ŐT az általunk szeretett személyt.... és hogy kiszínezve elevenítse fel az egyszer már átélt fájdalmai
nkat TŐLE,veszteségeinket, sértéseinket,megaláztatásunkat,mert a megszépített fantázia által újra életre keltjük TŐLE - de NEKI a régóta szunnyadó bosszúságunkat, haragunkat és minden gyűlöletes szenvedésünket...
Tünde Scharlotte Takács

 Sokszor megízleltem én hogy, az élet nem csupa rím, a való világ
nem csak fény.Tudom már,hogy sokszor mit oly szilárdnak hittem én,egy perc alatt darabjaira hullhat szét,mindaz ami stabilan áll egy múló pillanat alatt leomolhat.
Hát ezért megtanultam én,hogy ha nincs cél,miért érdemes előre lépni,ha nincs hit,mi előre visz,ha nincs remény,amivel erőm van lépni,minden a múltba vész és beleveszik a jelen szürke ködjébe,a jövő fekete felhőjébe.
Ezért Istenem nem kérek én többet tőled,csak adj nékem hitet,mi célom felé visz, megtalálván az életem értelmét.és adj nékem reményt a reménytelenség sötét poklában is,hogy meglássam én a fényt
Tünde Scharlotte Takács


Életünk során számolatlanul sok úton járunk és számtalan utat megteszünk, és ezek az utazások az életünk maguk.Hisz legyen bármilyen is utunk,akár kavicsos,vagy tán göröngyös,vagy virágmezőkkel tarkított,de útjaink azok,melyek mindig vezettek,s vezetni fognak valahova Az utak, melyeket járunk,és melyeket már elhagytunk,mind-mind bennünk maradnak,mélyen beleivódva gondolatainkba,szívünkbe zárván,lelkünk életében.Testünkben,lelkünkben gyökeret eresztvén táplálják az utak létünket,feltárván lényünket,megsokszorozván életünk pillanatait a végtelen lehetőségek pillanataival
Tünde Scharlotte Takács

 Hála imám Őrangyalomnak

Drága jó édes Angyalkám!
Hiszem,hogy te mindig velem vagy
Tudom,hogy létezel.
Érzem lelkemben élsz.
Földi otthonod az én szívem hajléka.
Lépteim vigyázod, te vagy ki azt, jó irányba tereled.
Életem pillanataira szerető,óvó áldásod adod.

Drága jó édes Angyalkám!
Köszönöm,hogy Te vagy, ki szívembe szeretet költöztetsz.
Köszönöm,hogy Te vagy, ki lelkem bársonyba öltözteted
Köszönöm,hogy Te vagy,az én örök létem társa.
Köszönöm,hogy Te vagy,az én életem védője.
Köszönöm,hogy Te vagy,ki velem vagy jóban - rosszban.
Köszönöm,hogy Te vagy,ki bajban vigyázz rám.
KÖSZÖNÖM HOGY TE VAGY!!!!

ezért HÁLA-IMÁM most hozzád szállt az Angyalok birodalmába.
Tünde Scharlotte Takács

Soha ne engedd azt, hogy bántsanak,szíveddel játszanak,lelkeden átgázoljanak.
Soha nem tűrheted,hogy porig alázzanak,átnézzenek rajtad,
emberszámba se vegyenek.
Hisz te sem vagy kevesebb,értéktelenebb ember mint más,és te sem vagy több, és értékesebb ember mint más.
Mindnyájan Isten gyermekei vagyunk...
Tünde Scharlotte Takács

A lélek túlélési alapja
Mindenkinek vannak gondolatai,s mindenkiben megvan az az egy gondolata,amellyel vigasztalódik,mikor az élet bántja és ezáltal hitét leli az eljövendő boldogságra Sem a világon,sem a Földön nincs több olyan csodálato
s gondolat a bajok,a fájdalmak túlélésére,a lélek arany köntösének megalkotására,a hit magasztos létének megélésére,mint az a szépséges és nemes gondolat tartalmi csodájának birtoklási képessége,hogy....AZ ÉLETNEK ÉRTELME VAN
Tünde Scharlotte Takács

A földi boldogsághoz kell nekünk

Mindig legyen értelme a minden napok pillanataiban a gondolatainknak,a tetteinknek
Mindig legyenek olyan történések,cselekedetek,amit szívvel - lélekkel teszünk és olyanok is,amelyeket szívvel - lélekkel k
épesek vagyunk befogadni és elfogadni.
Mindig legyen életünkben a szeretet a főszereplő,s a gyűlölködést messze kerüljük,hogy ő is elkerüljön bennünket
Mindig legyen hit a lelkünkben,hogy még a legnehezebb pillanatokban se hagyjon el bennünket a remény.
Mindig érezzük az élet szépségét, megannyi csodáját,hogy élni tudjunk,hogy boldogság hangja dobbanjon szívünkben.

A földi boldogsághoz nem kell más nekünk

Mint tiszta,őszinte,nemes lélek." Az EMBER"
Az ember önmaga és az önmaga lelkével,a szívében kialakított harmónia.,a magasztos gondolatainak világában.
Tünde Scharlotte Takács

 Tedd egyszerűbbé az életet,s meglásd lelked is könnyebbé válik

Mondd ki mi szívedet nyomja,mert ha elfojtod az érzéseidet börtönbe zárod a lelkedet,s te magad leszel a börtönőre.
Légy mindig őszinte, még akkor is ha olykor fájdalmas lelked létének Elsősorban önmagaddal szemben ne hazudj soha,hisz a szíved érzését becsapni úgysem tudod mihaszna képmutatással.
Ne titkold el az életed fekete felhőin
ek villámlását,lelked tomboló viharait,a szemedbe került porszemeket,légy mindig nyílt.
Ne zárd be szíved ablakát, lelkednek kapuját,légy mindig nyitott a boldogság mámorító örömére.
Légy bátor és merj szeretni,félelmeid,aggályaid eltemetni.

Hááát éld a lelked életét táncra perdülve az élet parkettjén a a szíved és a tested harmóniájának lágy énekében.
Tünde Scharlotte Takács

A szem üzenete

Oly egyszerű olvasni a szem üzenetében a lélek szavát, elmondja ő mindazt,mit szájnak elmondani oly bonyolult.
A szem tiszta csillogása,a lélek őszintesége.
A szem szikrázó ragyogása a lélek becsülete.
A szem üressége, a ki
égett lélek, a közömbösség szürke fátylában
A szem sötétsége a lélek háborúja,a fájdalom gyászruhájában.
A szem üzenete az egyetlen olyan hangja a léleknek,mely soha sem hazudik,mindig őszinte, maga az igazság létében.
Tünde Scharlotte Takács

Egy lépés
Egy lépés,csak egy lépés előre,de soha sem vissza,és soha nem egy helyben való toporgás az egész élet. Hát ne tétovázz és ne torpanj meg,s főleg ne állj meg,ha nem csak lépj bátran tovább,lépj határozottan előre.
Gyűjts energiát
a szép dolgokból,a szeretetből,a boldogságból,meríts erőt,az élet csodájából,mely te magad vagy.Mindig állj az élet minden viharában szilárdan, két lábbal e földi létben,ha el is sodor az élet szelete akkor is tudj minden körülmények közt felállni,hisz az erő te vagy,ne mástól várd a csodát.
A sorsod csak a tiéd, csak te vagy az aki képes előre lépni az életed pillanataiban, hisz a lépteidet önön magad vezéreled. Minden tőled függ csak és rajtad áll... a holnap, csak a te életed lépései.
Higgyél magadban...higgyél az Angyalok hitében,Istened lélek szavában,hisz angyalok dúdolják néked,ha egyedül nem megy, a mi énekünk mindig ott szól lelkedben,Istenünk igéiben:Te csak lépj előre...
Tünde Scharlotte Takács

A hit...
A hitünk Istene soha nem büntet,ő soha nem csap be bennünket. Az élet okozta csalódásainkban, a fájdalmainkban is, a hit az az erő,mely éltető magvaival hinté be lelkünket,ezáltal táplálván azt.Csak a hit képes a remény fényess
égével,lágyan körbe ölelni szívünket,hogy ez által éltesse annak dobbanását.A hit tud csak az iránytűje lenni életünknek,mikor lelkünk a kuszaságok poros útjainak végtelennek tűnő mezején szárnyal.

Csak a hite vesztett ember képes büntetni önmagát az életről, a Világegyetemről,az emberekről alkotott téveszméi pokoli bugyraiban. A hite vesztett földi halandó léleknek az önmaga által alkotott sanyarú gondolatai lesznek a teremtő erejűek a szívének egyre halkuló dobbanásában,a lelkének haldoklásában. Ő tehát megteremti saját nyomorúságát,itt e földi létben,a hittelen "hitű" életében.

Hogy birtokolni tudjuk-e a hit tudásának nemes ékkövét,csak rajtunk áll,mi döntünk,mi választunk
Tünde Scharlotte Takács

Ha valakinek sokszor megbocsájtod a neked fájdalmat okozó dolgait,akkor gyakorlatilag nem teszel mást,mint újabb hibák elkövetését engeded meg neki
Tünde Scharlotte Takács

Szeretet hullámhosszán
Minden ember szereti a maga útját járni.Szívesen elhagyja a járt utat a járatlanért,ilyenkor érzi igazán a felfedezés örömét Minden ember a szeretetre született e földi világba,és minden ember a szeretetért él e földi paradicsomban (Tünde Scharlotte Takács)
 

Hogyan lehetünk Önmagunk

„Ismerd meg önmagadat,és a lelked olyan mély gyökerekből fog táplálkozni,mint az öreg fák,s ezáltal oly erősen állsz,mint a fák,lelkedet megannyi színes kis virág fogja beborítani,illatukat hintvén szét a szeretet arany fényében”  
                    / Tünde Scharlotte Takács/

Először is meg kell ismernünk önmagunkat, időt kell szánnunk arra, hogy elmélkedjünk arról, kik is vagyunk valójában. Ki vagyok én? Ez az első és a legfontosabb kérdés,amelyet mindenkinek saját magának kell megválaszolnia. Mi vagyok én? Egy rakás sejt, némi csont, kevéske hús? Testbe burkolt szellem vagyok? Véletlenül vagyok itt, mert az anyukám megismerte az apukámat és megszülettem? Vagy pedig évezredekkel ezelőtt kigondoltak, ahogyan Jung mondaná, és valaminek a jelképe vagyok? Vagyis önmagunk feltárásához az első lépések annak a tudásnak a megszerzése hogy mi…. és…. ki vagyok én……honnan jövők….és hova…megyek én… Következő lépésként ismerjük meg értékeinket,de soha ne törekedjünk olyan balgaságokra,hogy egy adott kategória képébe akarjuk magunkat beilleszteni,netán beerőszakolni. Hisz mik is a kategóriák…. sablonok, formák alakzatainak a halmazai,melyek képként -  önképként jelennek meg. Csak hogy ezek a képek mint pl.egy ilyen kategória:”hogy én mindig boldog vagyok” vagy akár „én mindig depressziós vagyok” vagy „én ügyesen tudok sütni”,vagy „én nem tudok füvet nyírni”csak pillanatnyi képeink,kategóriáink,melyek nem vetíthetők vissza a gyökereinkbe,de nem vetíthetők ki a jövőnkbe sem!!!! Minél jobban megismerjük értékeinket,annál biztosabban tudjuk felismerni magunkban a tehetséget is. Soha ne felejtsük,a mi értékeink vagyunk mi magunk,a mi tehetségeink csak is a miénk. Soha ne mérjük magunkat más emberek értékeihez és tehetségéhez. Minden embernek az élete során vannak jó és „rossz” értékei! Vannak tehetségei és vannak dolgok amikben tehetségtelen! Egyszerűen ismerd el,hogy ezek benned is benned vannak,használd az értékeidet,tehetségeidet, ÖNMAGADAT, de soha ne tagadd meg ÖNMAGADAT,hogy vannak értékeid és nem tehetségeid, pl ma pocsék a kedvem,vagy nem tudok teniszezni stb…ÖNMAGADAT vállalva válsz ÖNMAGADDÁ

Ma a világ válságban van, tele nehézségekkel, s ezáltal lelkünk is sokszor sodródik árnyékos oldalra. Üldöz minket a magány, amelytől nap mint nap szenvedünk. Bár nagyvárosban élünk, bár szinte mindig emberek vesznek körül, mégis magányosak vagyunk – társas magány -  sokszor érezzük úgy, hogy nincs, akivel megoszthatnánk egy álmunkat, egy verset, panaszunkat vagy fájdalmunkat, könnyeinket. Erre mit csinálunk.. inkább el szeretnénk rejteni könnyeinket. Ki meri ma a  könnyeit, mások előtt vállalni azt, hogy egy zenemű hallgatásakor, vagy egy barát haláláról értesülve sírva fakadt. Ezért el szeretnénk rejteni érzelmeinket, eltitkolni dicséretünket és ellenvetésünket, eltitkolni könnyeinket, és így egyre jobban bezárkózunk saját börtönünkbe.


Nem a holttestekkel teli temetők a legrosszabb temetők, hanem a szívünk mélyén nyugvó álmaink temetői; a félresikerült dolgaink, a meghiúsult terveink, az el nem ért eredményeink, a létre nem jött kapcsolataink, a soha meg nem valósított álmok, a meg nem írt könyvek, a vers, amely elillant előlünk, a kép, amelyet nem festettünk meg. Ezek a belső kudarcaink, ez a sírokkal teli belső temetőnk.
Megújult életerőre van szükségünk, amely derűlátóvá tesz az élet viharaival szemben, és nemcsak arra késztet, hogy belefogjunk valamibe, hanem arra is, hogy be is fejezzük,  ide-oda rohangálunk étel után, ruha után, lakás után, pénz után,  egész nap a testünk jólétével foglalkozunk, miközben teljesen elfeledkezünk a lelkünkről, benső lényünkről.


Pedig  az „én” képes kapcsolatot teremteni a „te”-vel, és ahol van „én” és „te”, ott megszületik a „mi” is, a közös és nagyszerű „mi”. Megszületik a „mi”, amely egy csodálatos virág szirmaihoz hasonlóan különálló részekből áll, de mégis egy közös mag körül egyesülnek, mint ahogy a szirmok is egyesülnek a virág közepében