HÁLAIMÁK ÉDESANYÁMÉRT
'Nincsen a
gyermeknek olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
őt karjaiba zárja.
Nincsen őrzőbb
angyal az édesanyánál,
Éberebb csillag
sincs szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás
amennyi sok lenne,
Amennyit az anya meg
ne érdemelne.'
'Nincsen gyönyörűbb
szó szép Magyarországon,
mint az édesanya,
örömmel kiáltom.
Szíve alatt hordott,
ő szült e világra.
Köszönöm, köszönöm,
édesanyám, drága!
Dajkált
éjjel-nappal, mikor pici voltam.
Az első szavakat
őtőle tanultam,
ő tanított járni,
enni, inni szépen,
ha a kezem fogta,
semmitől se féltem.
Mikor beteg voltam,
ő vigyázta lázam,
szerető szigorral
szólt rám, ha hibáztam.
Szíve csupa jóság, ő
az én nagy kincsem,
áldja meg, áldja
meg, áldja meg az Isten.'
Hegyi Éva ~ Imádság az édesanyákért
Istenem, áldd meg
százezerszer őket:
a hősöket, a némán
szenvedőket,
kiket nem csodál tán
e büszke élet,
pedig ők szövik
fénnyel át az éjet:
picike lángok.
Ők puha kézzel
elsimítanak
minden göröngyöt a
lábunk alatt,
s anyaszívükkel
melengetik lágyan
a világot.
Istenem, áldd meg
százezerszer őket:
a hajnalcsókra első
ébredőket,
kiknek sohasem sok
az áldozat,
és nem kevés, amit
az élet ad.
Tűrnek csendesen,
s ha néha-néha
lelkük megremeg,
ó azt nem tudják meg
az emberek,
s ők hordják
szótlan, mosolygón a tőrt
egy életen.
Istenem, áldd meg
százezerszer őket:
a bús szívvel is
mindig éneklőket,
kiknek nyomában új
kikelet ébred,
pedig nekik csak
könnyet ad az élet.
Hősök, szent Csodák,
nem tündökölnek a
világ előtt,
s nem tudja senki,
mily nagy szentek ők,
de homlokukon én
látom, látom
a glóriát.
ÁLDÁS AZ ÉDESANYÁKNAK
Áldassék az anyaméh,
mi csendben oly
sokat szenvedett,
s a vér, mi vízzé
sose válik!
Áldassék minden
tejjel telt sóhajuk,
hajuk szála, és örök
illatok,
testetlen-talizmán-tekintetük!
Áldassék nevük e
Földön,
mint kit még meg nem
áldottak
lágy selymek óvó
rejtekén!
Áldassék a csók
ajkukról,
éjjben láthatatlan
vigasztaló,
könnyekben értünk
égre táruló!
Áldassék tőlük a
béke, a mosoly,
mi túlélni bármit
megsegít,
zokszó nélkül mindig
hazavár!
Áldassék a szó, mi
tőlük szól,
mi éltető élő
menedékünk,
most és mindörökké!
Ámen.
Lengyel
Károly
