A HALLGATÁSRÓL
A FIGYELEM MŰVÉSZET, melyet nem könnyű elsajátítani - ám nagy szépség és mély megértés jár vele karöltve.
LÉNYÜNK KÜLÖNBÖZŐ MÉLYSÉGEI rezonálnak mindarra, amit hallunk, de
figyelmünk mindig előfeltételektől vagy sajátos szempontoktól terhes.
Nem figyelünk csak úgy, egyszerűen; mindig közbeékelődik egy szűrő, a
gondolataink, következtetéseink, előítéleteink szűrője.
A
HALLGATÁSHOZ belső nyugalom kell, s még a befogadás erőltetésétől is meg
kell szabadulni. Elengedett figyelemre van szükség. Ez az éber s mégis
passzív állapot képes csak meghallani, mi rejlik a szavak értelmén túl.
Mert a szavak összezavarnak: csupán az érintkezés felületes eszközei.
HOGY A SZAVAK ZAJÁN TÚL is képesek legyünk a kommunikációra, éberré s
egyben passzívvá kell válnunk. Azok, akik a szeretet állapotában élnek,
talán képesek figyelni - de igen-igen ritka, hogy igazán figyelő emberre
akadjunk. Legtöbben eredményeket hajszolunk, célokat akarunk elérni;
örökké legyőzünk és meghódítunk, s így elvész a figyelem.
PEDIG CSAK a figyelem állapotában csendül fel a szavak éneke.
