Pecznyík Pál - Miért?

Elszorul a szívünk
a sok - miért - végett,
Atyánk mért bocsát ránk
próbát, betegséget?
Miért vált örömöt,
mély bánatra, gyászra?
Miért hullat könnyet
sok özvegy, sok árva.
Ó miért nem enged
kedvünk szerint menni?
Kevés örömünk is
el akarja venni?
Panaszolva kérdjük,
mért szomorít minket,
jól ismeri, látja,
hullámzó hitünket.
Pedig Atyánk szíve,
sok jóval eláraszt,
földi miértekre,
mennyben kapunk választ!
Atyánk tanít minket,
türelmesen várni,
hívó szent szavára,
előtte megállni.
Majd örömmel halljuk,
sok - miért - azért volt,
hogy lelki ruhánkat,
ne rútítsa bűn-folt.
Javunkra próbálja,
földön életünket,
mennyben, hófehérben,
láthasson bennünket!