Oly furcsák vagyunk mi emberek:  

lelkünk sír, az ajkunk nevet.  

Egymásról azt hisszük, boldog talán,  

S írígykedünk egy-egy boldog szaván.  

Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,  

Gondolatai tiszták, szabadok.  

S nem vesszük, dehogy vesszük észre,  

Hogy könnyek égnek csillogó szemében.  

Különösen vagyunk mi emberek.  

A lelkünk sír, az ajkunk nevet.  

Hazugság az egész életünk,  

Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk