Én nem szeretem az erejükben dölyfösködőket, mert tudom,

 egyszer úgyis elesett és szomorú lesz mindenki. 

A kemény tekintet: alázatos és révedező lesz, a parancsoló nagy hang: lágy és kérő.

 Az ököl: kinyújtott, reszkető tenyér... 

Lám, jó: jónak lenni.

 Megemelni a kalapot annak is, aki kopott és megfáradt, mert mindent, 

de mindent visszakap az ember:az ütést is meg a simogatást is."

Fekete István