Boldog az éhező,
Ki végre éhét kenyérrel csillapítja.
Boldog a szomjazó,
ha kínzó szomját hűs vízzel oltja
Forró napok után, mikor tikkadt a föld,
s eső után sóhajt a zöld,
felüdül a fa, virág, s a fű,
ha ráhullik az égi nedű.
A diák örömében sír, és elégedett lesz,
ha a tanulás végén sikeres vizsgát tesz.
A szerelmesnek a legnagyobb boldogsága,
hogy kedvesét mielőbb karjába zárja.
Boldog az asszony és édes a gondja,
Ki eddig hitte méhe meddő,
-a természet szeszélyes néha-,
de drága terhe már szíve alatt nő.
Boldog a lábadozó, ki betegségből felépül,
gyönyörűnek találja életét és megszépül.
Boldog a hegymászó, ki a csúcsra felér,
öröme, hálája a magas égig elér.
Szárnyalás, öröm a boldogság,
beteljesülés, megelőzi: sóhaj, ima, kívánság.
A boldogság nem hullik mindenki ölébe,
Akard, kívánd, tégy meg mindent érte!