Reményik Sándor -
Öröktűz
Egy lángot adok,
ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik
az éjszaka,
És lidércfénnyel
álmodik a láp
És öröktűzzel
álmodik a szívem.
Egy lángot adok,
ápold, add tovább,
És gondozd híven.
Egy lángot adok, -
én is kaptam azt
Messziről, mint egy
mennyei vigaszt,
Egy lángot, amely
forraszt s összefűz,
Én jártam Vesta
ledőlt templomában,
Az örök-égő lángot
ott találtam,
S a lelkem lett a
fehér Vesta-szűz.
Földindulás volt,
megindult a hegy,
És eltemette a kis
templomot,
De a lángot nem
bírta eltemetni,
Én égve leltem ott;
És hozzá imádkoztam
s benne hittem
S mint a lovag a
Szent Sírról a gyertyát.
Én égve hazavittem.
Azóta szívem mélyén
ég, ragyog
A viharfújta,
széllengette láng,
És el nem oltják
semmi viharok.
Egy lángot adok,
ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik
az éjszaka,
És lidércfénnyel
álmodik a láp,
És öröktűzzel
álmodik a szívem.
Egy lángot adok,
ápold, add tovább
És gondozd híven...