Nardai Alexandra Krisztina - Kishúgomnak

Nem tudom, hogy sokat sírtál volna,
De emlékszem baba mosolyodra,
S bár első szavad már nem dalol fejemben,
Közös játékaink soha nem felejtem!

Emlékszem, vártalak nagyon!
Csendes nyári éjen
Kívántam a teliholdtól,
Legyen kistestvérem!

Máskor az ablaknál állva,
Hűvös őszi este
Ugyanezt kívántam
A villámokat lesve.

Emlékszem, a kórházban
Mit sem értve ültem,
De mikor megláttalak,
Szörnyen megörültem.

Hát együtt cseperedtünk,
Nevettünk és sírtunk,
Néha veszekedtünk,
És lett pár közös titkunk.

De én megváltoztam,
S most változol te is.
Minden, ami velem volt,
Megeshet veled is...

Most nem értjük egymást egészen,
Mégis hiába sírok halkan,
Mert te akárhol vagy, mindig megérzed,
S megölelsz, ha baj van.

S minden vigasz és ölelés,
Amit tőled kaptam,
Mint tündérnevetés,
A lelkemet nyugtatta.

Mindet elrejtettem
Mélyen a szívembe,
Hogy visszaölelhessem
Egyszer az életben...

Nem tudom, hogy sokat sírtál volna,
De emlékszem kedves mosolyodra,
S bár első szavad már nem dalol fejemben,
Közös perceinket soha nem felejtem...