Elődeink hittek a
szív bölcsességében, azt mondták róla: égi adomány.
És még azt is
mondták: a jóságnak jóság, a szeretetnek szeretet a jutalma.
A lélek valamennyi
nagy képessége jutalomra vágyik: a becsület becsületet vonz; a szelídség
tompítja a dühöt; a bátorság tettre buzdítja a halvérűt; a bölcs belátás
megfontolásra inti a vakmerőt; a mértékletesség lecsöndesíti a túlzottan
sóvárgót; az érdeklődés felpezsdíti az érzéketlent; az adakozó példát mutat a
fösvénynek, az előrelátó a tékozlónak.
Élj te is a lélek
tudása, a szív bölcsessége szerint!
Álnokok,
szemérmetlenek, irigyek, hitszegők, puhányok, felfuvalkodottak álmodnak nagy
lélekről.
S bár tudják, ostobaság olyan ösvényen haladni, amely sehová sem
vezet,
mégis csupán álmaikban térnek le róla.
De te tudd: a
szeretet útja az egyetlen, amely egyesíti magában a bölcs célt, az okos
belátást és a jó szívet.
Tiszta gondolkodás,
őszinte, igazlelkű beszéd, tartózkodás és önuralom, kevés szó, szeretetteljes
szív, nagy erények, melyek láttán földig hajolnak a fák és felragyognak a
csillagok.