AZ ÁLDOZATSZEREP ELENGEDÉSE
„Hát nem látják mások, mennyire szenvedek?
Nem veszik észre, hogy
segítségre van szükségem?
Nem törődnek velem?”
Nem az a lényeg, hogy mások észreveszik-e vagy
törődnek-e velünk.
Az a lényeg, hogy mi látjuk-e és törődünk-e magunkkal.
Amikor
együttérzést várunk másoktól,
azért tesszük, mert mi magunk nem fogadtuk el teljesen
a fájdalmunkat.
Még nem jutottunk el addig a pontig, hogy igazán törődjünk
magunkkal.
Másoktól várjuk el azt, ami belőlünk még hiányzik.
A mi dolgunk, hogy együtt érezzünk magunkkal.
Ezzel
megtesszük az első lépést azért, hogy kilépjünk az áldozat szerepéből.
És ezzel
jó úton járunk afelé, hogy
felelősséget vállaljunk magunkért, vigyázzunk magunkra
és megváltozzunk.
Ma nem másoktól várom el, hogy észrevegyék bajaimat és
törődjenek velem;
felelősséget vállalok azért, hogy tudatában leszek
saját bajaimnak és
problémáimnak, és vigyázni fogok magamra.