A mát ne a tegnap cserepeivel kezdd!
A tegnapi nap, minden nap és minden év elmúlt,
eltemette az idő.
Nem változtathatsz már rajtuk.
Maradtak belőle cserepek?
Ne hurcold magaddal!
Megsebeznek téged nap mint nap, és egyszer csak képtelen leszel tovább élni.
Vannak cserepek, melyektől megszabadulsz, ha Isten
kezébe teszed őket.
Vannak olyanok, melyeket meggyógyíthatsz, ha őszintén
megbocsátod őket.
S végül vannak olyanok, melyeket a legteljesebb szeretettel
sem gyógyíthatsz meg.
Ezeket el kell hagynod!
Nem kell minden bajt felfújni és miattuk siránkozni.
A szeretet mindig egy kicsit vak a másik hibáira.
Ha a szeretet és a barátság elsorvad, elvész ez az
együtt érző vakság is.
Ekkor a szemek tényleg elromlanak,
s végül már semmit
sem lát az ember, csak hibákat és foltokat,
hazugságokat és hiányosságokat,
gyengeséget és kicsinyességet,
kimondhatatlanul lehangoló dolgokat…
Kevés szeretet mindenütt sok hibát talál.
