Várakozás

"Sorsunk nem magányos,hanem közösségi folyamat. 

A nagy társasjátékban mi csak a saját szerepünket éljük, s képtelenek vagyunk megérteni,

hogy ami velünk történik,az a többi ember története is!

A karmák össze vannak kötve:ahhoz,hogy valami beteljesedjen,

minden szereplőnek meg kell érnie rá. 

Néha mi maradunk le, néha a többiek,s ilyenkor várni kell,

mert késik az a pillanat,amit úgy hívunk: egybeesés.

Hogy ez mikor jön el,csakis isteni szemmel lehet látni: 

a Nagy Rendező szemével,akinek mindenki fontos,

s mindenkiben látja az érlelődő folyamatokat. 

Ha türelmetlen vagy,elrontod az egészet! 

Rámenőséggel a sorsot nem lehet megerőszakolni. 

Itt nemcsak azokról a tettekről van szó,amelyeket valóban meglépsz,

hanem azokról is,amelyek csak benned dúlnak- vágyak,remények,gondolatok. 

Ezeket nem lehet leplezni,mert sugárzik rólad: 

a lélek láthatatlan energia-szintjén össze vagyunk kötve.

 Ha valakire-akár csak gondolatban is kivetítjük vágyainkat,

s ő még éretlen a teljesítésére : menekülni fog előlünk. 

Aki üldözi a beteljesülést,az elől menekülnek az éretlenek.

 Jól várakozni csak hittel lehet! 

Aki hittel várakozik,nem függ a jövőtől!

A hit kulcsmondata: 

"jól tudja a ti mennyei Atyátok,mire van szükségetek!" 

Mi nem tudjuk. 

Tényleg nem tudjuk!

Utólag visszanézve sokan tapasztalták: életüket az tette tönkre,

hogy megkapták azt,amit foggal-körömmel kiharcoltak,kierőszakoltak maguknak!

Mint minden mágia,az "esőcsinálás" is úgy működött,

hogy a közösség imádkozott a sámánnal az esőért. 

Vágyát,óhaját,reménységét felküldte a láthatatlan szellemvilágba-s utána az egészről megfeledkezett! Vidáman táncolt,dalolt,élvezte az életét.

 Ezt hívták a " vágy eleresztésének

" Ekkor kezdett esni..." 

Müller Péter - Jóskönyv