Illúzió
A legnagyobb illúzió, amivel szembe kell néznünk az,
hogy pusztán mindennapi életünk szűkös énjével vagyunk azonosak.
Az igazi csapda az a hiedelmünk, hogy a múltbeli
tapasztalatokból összegyűlt
érzelmi poggyászunkkal és képzeteivel vagyunk
egyenlők.
Áldozd fel énedet és szűkös, kötözködő, negatív hiedelmeinek
gyűjteményét,
amely elválaszt a többiektől és Isten szeretetétől.
Az önfeladás
vagy odaadás gondolata kezdetben ijesztő.
Ha nincs ebben tapasztalatunk, csakis
a gyámoltalanság
és sebezhetőség érzésével kapcsolhatjuk össze.
Ha megtanulod az igazi odaadást, eltölt majd az örök
szeretet,
amely után epekedsz, és át meg átjár a hála,
mialatt a három felfelé
vivő magatartás egyesül.
- Értelmed megnyílik a felfoghatatlan bölcsesség
előtt.
- Vágyaid mind betöltenek, eggyé válsz másokkal.
- Elnyered igazi Énedet, azzá leszel, aki valójában
vagy,
és meglelsz mindent, amire lelked áhítozott.
Amikor aláveted, odaadod önmagadat, visszaemlékszel
arra,
hogy Isten részecskéje vagy.
A mély alázat kapcsolatba hoz Örök Éneddel:
e
z nem más, mint Isten egy fontos vonásának személyes megnyilatkozása.
Odaadni magunkat annyi, mint egyszer s mindenkorra
lerombolni a válaszfalat, örök egységre lépni Istennel.
Már nem azért
fohászkodsz Istenhez, hogy Ő enyhítse fájdalmadat.
Az Örökkévaló lesz a
mindened. Így imádkozol:
"Fogadj el, Istenem!
Azt akarom, hogy a Te
akaratod legyen meg az én életemben."
Leírhatatlan megkönnyebbülést érzel,
amint feladod a harcot azért,
hogy megóvd különállásodat, és felszabadultan
eggyé válsz Örök Éneddel.
