VÁNDORÚTON

Ami az úton el nem indult, vagy ami az út elején van - a kő, 

a csecsemő - még nem szerzett magának semmi kincset és önmagában-véve szeretetreméltó. 

S a teljességbe érkezett lény, aki szerzett kincseit már magába-olvasztotta és éppúgy nincs semmije, 

mint a kőnek, vagy a csecsemőnek: szintén önmagában-véve szeretetreméltó. 

S a még el nem indult, s a már megérkezett: azonos.

A gyarapodás útján járó embert, aki félig-megszerzett csonka kincsek alatt roskadozik, 

csak az idétlen kincsek csábereje okozta tévedésből lehet szeretni,

 vagy rokonság kapcsán, vagy részvétből, vagy a végtelen szeretet hőfok-nélküli, 

tökéletes egykedvűségéből.

Weöres Sándor