MIÉRT KIABÁLUNK, AMIKOR DÜHÖSEK VAGYUNK?

"Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, 

egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra. 

Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte:

- "Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?"

A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta:

- "Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat."

"De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk?

Mondhatnánk neki sokkal halkabban is" - kérdezte a szent.

A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.

Végül a szent elmagyarázta: 

"Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól.

 Hogy leküzdjék ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. 

Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot.

Mi történik a szerelmeseknél? 

Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek,

 mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. 

Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi."

A szent folytatta: 

"Amikor még jobban szeretik egymást mi történik?

 Nem beszélnek, csak suttognak és így még közelebb kerülnek egymáshoz. 

Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. 

Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást."

Ránézett a tanítványaira és ezt mondta: 

"Ezért, amikor vitáztok ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon.

 Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap,

 mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz."