"A mítosztalan valóság magatartása a derű. 

A derű a meg nem zavarható tiszta üresség. 

Arról ismerem fel, hogy nincs zenéje. 

Mert nincs ellenállása. 

Transzparens. 

Önmagán az egészet átereszti."

"A kedély az emberi léleknek az a része; 

amelynek az üdvvel állandó kapcsolata van. 

A kedélynek nincs mítosza és nincs zenéje és nincs tükre. 

Ő maga a tükör. 

A sorsból kinyúlik. 

Rajta tudom megnézni, kicsoda milyen mértékben valósult át."

"A kedély kék, mint az ég májusban a virágzó jázmin fölött.

 A kedély ellensége az ösztön, a nyargalás, a gond, a nyüzsgés.

"Az ösztön háborog, de a kedély az olajfa alatt ül és tudja, 

hogy csak erre az egyre van szükség. 

Ez a bizalom és a hit és a béke és a világosság túlsúlya. 

Ez az idill."

"A kedély egy csepp az üdvözültségből. 

A kedély a lélekben ül, angyal, mindig nő, leány, 

jázminfehér bőre van és leheletének olajillata. "

"A kedély ideje a pillanat. 

Virágzik.

A misztériumot éli, amikor az, ami a legbelül van, kifordul. 

Jázmin és olaj. 

És csak a pillanatban való teljes jelenlétből fakad valódi jövő. 

Az az idő, amit az ösztönben élek, elporlad a semmiben. 

Amit a jázminbokor tövében töltök, az megmarad. 

Ahogy a zene megmarad és a mítosz megmarad és a varázslat megmarad."

Forrás - Hamvas Béla – a ‘Silentium’-ból