"A ma embere gyakran képtelen a gyöngédségre. 

A finom és teljes odaadásra. 

A gyöngédség ugyanakkor mutatja 

és kifejezi a szeretet és szerelem minőségét.

A gyöngédség-képtelenség mögött fájdalom, hiány, 

elvesztettség, avagy szenvedés rejtőzik. 

Amíg az elme vagy az ego vezet bennünket, 

addig nem is lehetünk képesek 

és készek az Igazi Szeretetre és Szerelemre.

Nem véletlenül mondja Mária Magdolna 

a szerelem lényegéről, hogy extázis és egység. 

A ma embere viszont már az extázist sem tapasztalja meg, 

legfeljebb annak felszíni örömeihez jut el.

Az isteni gyöngédség átéléséhez viszont egységállapotban kellene létezni, 

ami csak akkor válik lehetségessé, ha az elme-ego állapotából áthajózunk

 az Önvalóba, vagy a magasabb rendű én életminőségébe."