Nagymamám emléke

Nagymama, Te drága jó lélek,
Bárhogy nyújtózom, többé el nem érlek,
Mert közénk állt a föld, a víz, s az ég,
De hiszem hogy a mennyekben találkozunk még.

Nagymama, többé nem látlak jónak, s szépnek,
A világot nélküled már nem látom épnek,
Mert megtört bennem a világi szeretet,
Mi veled együtt élt, s igazán csak benned létezett.

Nagymama, Te értetted a sanyarú létet,
S bár soha senkitől nem kérted,
Tovább viszünk szívünkben, s feledni nem fogunk,
Egy ilyen áldott emberhez méltóak lenni nem tudunk.

Nagymama, kérlek néha nézz le ránk,
Uram, hallgattasson meg bús imánk,
Találtasson meg az örök boldogság, nyugalom, béke,
Legyen nekünk áldott Nagymamám emléke.

 ~

'Ha egy könnycsepp gördül végig arcunkon
Azért van, mert szerettünk és hiányzol nagyon,
Bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
Amit tőlünk soha senki el nem vehet'