LÉLEK DIADAL

"A legfinomabb női lüktetés felemelő gondoskodásának gyümölcse éltető erőt szállít majd az igaz s szeretetteljes életet szomjazóknak, s tudd nincs ennél nemesebb feladat."
Lődi Adrienn

Az igazi erő mindig a lélek diadala!

Láthatatlan mumusként kísérteni jöttél, de nincs uralmad felettem, ha szívem az égbe tartom, s Isten kegyelmének ajánlom. Nem létezünk félelmek nélkül, olyan ez, mint egy belénk kódolt program. Csupán döntésünk van, a határainkat átlépve a világot lábunk elé vetjük, vagy mi fekszünk önként az út porába.
Bevallom töredelmesen, voltam én már az utóbbi helyzetben is, azonban innen felállni is lehet, erre itt vagyok én elő példának. Kemény s fájdalmas áron tudtam hátamat újra kihúzni, zsibbadt lábaimat újra lépésre biztatni. A szívemet újra kinyitni pedig a leg embert próbálóbb feladat, de másképp nem lehet teljes a gyógyulás. Újra hinni, lelkesedni a jónak s gyermeki áhítattal tekinteni magadra a tükörben. Sáros, vérző sebek tarkítják még testedet, de a megbocsátás vizében megmártózva, hamar eredeti fényében tündökölhet. Sőt ennél, tovább megyek.

Megtanultam, hogy magam vagyok az önnön megtisztuló víz, magam vagyok a forrás maga. Belső viharaimban sziklának csapódva hasadok meg és hullok vissza a mindenbe. Azonban be kell látnom, ha nem hagyok fel az állandó meghasadás fájdalmas kínjával az út poklok-poklává változik bennem.
A bölcs nem viharrá változtatja a sokszor fájdalmas megtapasztalását, hanem csendesen partra veti magából a felesleges hordalékát. Néha zátonyok kerülnek az útra, de nem azért, hogy megtorpanj, nem azért, hogy visszafordulj. Sokkal inkább lágyan más lehetőségeket tár eléd. Nem derékba törni kíván, csupán rugalmasabbá, erősebbé tesz, s ha kell folyammá változva sziklákon áthatolva utat moshass magadnak, amivel oázissá változtathatod a szárazföld szívét is, hogy legyen elég erőd végig haladni ezen a csendes kitartással épülő lelki tápcsatornának. A legfinomabb női lüktetés felemelő gondoskodásának gyümölcse éltető erőt szállít majd az igaz s szeretetteljes életet szomjazóknak, s tudd nincs ennél nemesebb feladat.
A női ki testéből testének ád életet. Oly nagyság ez, melyet parányi szavak magukba foglalni sem képesek. Megérezni és megérteni magadban az ár-apály kiegyenlítődését, ráébredni belső bölcs mesteredre, s mi nagyon fontos ne feledj hallgatni halk irányt mutató szavára. Ne akar szembeszegülni vele, ne vond kérdőre, ne bíráld felül, csak viharodat lecsendesítve érezd meg az igazi önnön ébredésed.

Száz meg száz szó se lenne elég, mely a benned rejlő lelki teremtő erőd csupán csak megbecsülhetné. Te miért kétkedel, csak merd hinni, merd életre kelteni szunnyadó lelkedet! Tárd ki karod a világra, hogy az a keblére ölelve felemelhessen Téged is a végtelenbe!
Lődi Adrienn