A HIT EREJE
,,A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszárasztja a csontokat" (Péld 17:22).
Mit tudhatunk meg ebből a bibliaszövegből a gondolkodás és a fizikai állapot kapcsolatáról?
Egy haldokló kisgyereket a tanára meglátogatott a kórházban, és házi feladatot is adott neki. ,,Nézd csak, Miki - mondta -, itt az igéket és a határozókat kell gyakorolni. Próbáld meg helyesen kitölteni a lapot!" Közben a tanár azon tépelődött, mennyire hiábavaló is volt ezt mondani, hiszen a gyerek egészen letörtnek, fásultnak látszott, mint aki már beletörődött abba, hogy meg fog halni. Ezek után azonban feltűnő fordulat állt be a kisfiú életében. Azelőtt egyáltalán nem voltak jó kilátásai, nem számítottak a felépülésére, ekkor mégis javulni kezdett az állapota. Tudakolták, mi történt, miért érzi jobban magát azóta, hogy iskolai feladatot kapott. A kisfiú azt felelte: ,,Egy haldoklótól biztosan senki nem kérné, hogy tanulja meg az igéket és a határozókat, nem igaz?" Jól tudjuk, milyen szoros a kapcsolat gondolataink és testünk között.
Az Istenbe, szeretetébe és jóságába vetett hit éppen itt jelenthet olyan sokat. Mennyivel könnyebb nyugodtabban élni, kevésbé szenvedni a stressztől, ha tudjuk, hogy Isten valóban szeret és törődik velünk!
Szerte a világon végzett vizsgálatok alátámasztják, hogy a hit egyértelműen kedvezően hat egészségünkre: az Istenben hívők általában tovább élnek, kevésbé gyötri őket a depresszió, és érzelmileg könnyebben fel tudják dolgozni a tragikus eseményeket.
Világos, hogy Isten természetfeletti hatalma, csodája is eredményezhet gyógyulást az életünkben, de nemcsak erről lehet szó.
A hitből fakadó békesség, biztonságérzet és remény kétségkívül képes olyan belső hozzáállást kialakítani a hívőkben, ami az egészségi állapotukra is hat. A vidám szív valóban lehet olyan, mint az orvosság, sőt még jobb, hiszen a gyógyszereknek általában ártalmas mellékhatásai is vannak.
Mit mond Jézus Mt 6:27-34 verseiben? Hogyan alkalmazhatjuk szavait mindarra, ami jelenleg aggodalommal tölt el, megijeszt?
Jelenthet bármi is megoldhatatlanul nagy feladatot az Úr számára?
Megeshet, hogy a félelem szorításában elfeledkezünk Isten hatalmáról?
Kívül eshetne bárki szerető gondoskodásának hatókörén?
Hogyan tanulhatjuk meg félelmeinket is letenni az Úr kezébe, és tapasztalni az általa megígért békességet?
