Ha bánt a bú, a bánat, a szív vigaszra vár, Ha űznek éji árnyak, s az álom messze jár: Tekints fel jó Atyádra, Ő hallja hő imád, Karját feléd kitárja, ne félj, gondol reád.
Míg fájón hull a könnyed, mert álmod összetört, Úgy érzed, nem lesz könnyebb a kín, mi meggyötört: Fordítsd Atyádhoz arcod, csak Ő adhat vigaszt, Megérti minden harcod, s lecsendesíti azt.
Oly régen hívna téged az enyhülés felé, Hát mondd el azt, mi éget, mint gyermek jöjj elé, És kérjed bízva, hittel, add minden gondod át! Sebedre tölti - hidd el - a béke balzsamát.
Egy ritka égi percben feltűnik majd neked, Meglátod szemtől szemben, betölti lelkedet. A földön és az égen mindent megújít Ő, Várd hűn kitartva, ébren, mert nemsokára jő.
