Ősszel, amikor egy lámpás fénye elég ahhoz, 

hogy otthon érezzük magunkat - valójában az emberi sors, az emberi helyzet misztériumát éljük át. 

A természet elalszik - s mi fölébredünk. Látszatra leszűkül életünk; bezárkózunk.

 De ez a kiterjedés nélküli hely - ahol szobánk áll, és lámpásunk világít - a "kör középpontja". 

Valódi helyünk. 

Mivel az ember, bár a természetben él, igazában a mindenség, az univerzum polgára. 

Mi több, az idő természetes folyamán túl az öröklété: Isten meghívottja.

 Valódi helye ezért jelképes. 

Látszatra egyetlen kiterjedés nélküli pont. 

Valójában az öröklét időtlen tágassága.
Égessük lámpásunkat!

Pilinszky János