Christophe Plantin - Evilági boldogság

Illő ház, takaros, felüdülés a szemnek,
Hozzá kert, illatos szőlővel ültetett;
Felséges bor, gyümölcs, kevés cseléd, gyerek;
Hű asszonyt hajcihő nélkül tudni mienknek;

Se adósság, se pör, se viszályok, szerelmek;
Semmi jószág, melyen rokon osztályt tehet;
A szükségben derű, nem lesve a kegyet;
Ügyeink vinni úgy, hogy jól példák vezetnek;

Élni nyíltszívűen, megvetni törtetőt;
Hódolni gáttalan az istenünk előtt;
A szenvedélyeink lebírni, szedni ráncba;

Ha szellemünk szabad, ítéletünk szilárd;
Pergetni olvasónk oltványaink vigyázva:
Magunkhoz édes így elvárni a halált.

N. Kiss Zsuzsa ford.