Legyek a szél, mely
hordja a magot,
De szirmát ki nem
bontja a virágnak,
S az emberek, mikor
a mezőn járnak,
A virágban hadd
gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely
könnyet töröl,
Legyek a csend, mely
mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely
váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam
soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt
pillákon az álom.
Legyek a délibáb,
mely megjelen
És nem kérdi, hogy
nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a
rónaságon.
Legyek a vén föld
fekete szívéből
Egy mély sóhajtás
fel a magas égig,
Legyek a drót, min
üzenet megy végig
És cseréljenek ki,
ha elszakadtam.
Sok lélek alatt
legyek a tutaj,
Egyszerű, durván
összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek
mély folyók.
Legyek a hegedű,
mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a
művész a vonót.