Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtáig maradék-erőd.

Akarsz, eget ostromló akarattal

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Aztán elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótlanul gondolattanul.