“Sokáig azt hisszük, ismerjük vágyainkat, 
hajlamaink, indulataink természetét. 

Ilyen pillanatokban fülsüketítő explózió figyelmeztet,

 mert a csönd pianisszimója is tud olyan fülsüketítő lenni, mint a fortisszimó,

 hogy merőben másfelé élünk, mint ahol szeretnénk élni, 

más a foglalkozásunk is, mint amihez igazán értünk, 

más emberek kegyét keressük vagy haragját ingereljük, 

s közönyösen és süket messzeségben élünk azoktól, 

akikre igazán vágyunk, akikhez minden következménnyel közünk van… 

Aki e figyelmeztetésre süket marad, örökké sután, 
balogul, melléje él az életnek.” 

Márai Sándor - Egy polgár vallomásai