Kegyelem az mindig indokolt. 

Annak biztos alapja van.

Te ne bocsásd meg a megbocsájthatatlant, se elnézz egy valós támadást,

 ami felhívás a büntetésre. 

Az Üdvözülés nem kéri a természetellenes reagálást, ami rendellenes arra, ami valós.

E helyett, azt kéri, hogy reagálj helyesen arra, ami nem valós, azáltal, 

hogy nem tartasz figyelemben olyat, ami nem történt meg. 

Ha a kegyelem indokolatlan volt, arra lennél kérve, hogy áldozd fel a jogaidat, amikor

megbocsátást adsz támadásért. 

Te arra vagy kérve, hogy lásd a megbocsátást, mint a természetes reakció a

kínra, ami hibán alapszik és így segítségkérés. 

Megbocsátás az egyetlen normális reakció. 

Ez tartja meg a jogaidat a feláldozástól.