Ifjak és vének szépsége

Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, 

szikrázó, örvénylő, csábító szépség.

Az öreg arc, szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: 

nem csábító, önmagában-való, fenséges, nyugodt szépség.

A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri 

s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme. 

S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle;

 s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta.

Weöres Sándor - A teljesség felé