A szív bölcsessége

Elődeink hittek a szív bölcsességében, azt mondták róla: égi adomány.

És még azt is mondták: a jóságnak jóság, a szeretetnek szeretet a jutalma.

A lélek valamennyi nagy képessége jutalomra vágyik: 

a becsület becsületet vonz; 

a szelídség tompítja a dühöt; a bátorság tettre buzdítja a halvérűt; 

a bölcs belátás megfontolásra inti a vakmerőt; 

a mértékletesség lecsöndesíti a túlzottan sóvárgót; 

az érdeklődés felpezsdíti az érzéketlent; 

az adakozó példát mutat a fösvénynek, az előrelátó a tékozlónak.

Élj te is a lélek tudása, a szív bölcsessége szerint!

Álnokok, szemérmetlenek, irigyek, hitszegők, puhányok, 

felfuvalkodottak álmodnak nagy lélekről. 

S bár tudják, ostobaság olyan ösvényen haladni, amely sehová sem vezet, 

mégis csupán álmaikban térnek le róla.

De te tudd: 

a szeretet útja az egyetlen, amely egyesíti magában a bölcs célt, 

az okos belátást és a jó szívet.

Tiszta gondolkodás, őszinte, igaz lelkű beszéd, tartózkodás és önuralom, kevés szó, 

szeretetteljes szív, nagy erények, melyek láttán földig hajolnak a fák és felragyognak a csillagok.