A lét visszája és színe

Nincsen két világ, csak egy, mely külső érzékelő képességünk felé 

a változó tünemény-sort, belső felismerő képességünk felé az állandó lényeget mutatja.

Az időbeliben, változóban az érzékelés igazít el, az időtlenben, változatlanban pedig a képzelet.

Aki elmerül önmaga alap-rétegébe, a változatlanba: ezt akárhányszor is megismétli, a változatlant akármennyire is megismeri, mégsincs róla semmi érzékelése. 

Amit ott megismer: nem tapasztalja, hanem képzeli; csakhogy a változatlan éppúgy vezeti a képzeletet, 

mint a változó tünemény-sor az érzékelést.

Érzéki tapasztalat csak a változóról, szilárd tudás csak az állandóról lehetséges. 

A lényegről nincs semmi érzéki tapasztalat, csak belső felismerésen alapuló tudás; 

a tüneményekről nincs semmi szilárd tudás, 

csak ideiglenes ismeret.

Ha a változó "van", az állandó csak eszme; ha az állandó "van", a változó csak lidérc.

 "Öröklét van" és "öröklét nincs", "Isten van" és "Isten nincs", egyformán érvényes, 

aszerint, hogy az állandóból, vagy a változóból nézed-e.

Weöres Sándor - A teljesség felé