ISTEN ÁLDÁSA

Bármit cselekszünk, hasztalan, -
Csak múló percnek épül;
És eltűnik majd nyomtalan
Isten áldása nélkül!

Ki jóra ösztönöz, segít,
Ki mindnyájunknak atyja,
Munkáink apró köveit
Szilárdan összetartja.

A jó Isten megszenteli
A kezdetet s a véget
Szívünk virággal lesz teli,
Ha az ő napja éltet.

De bármi épül, hasztalan,
Csak múló percnek épül;
És el fog tűnni nyomtalan
Isten áldása nélkül. 

Rudnyánszky Gyula

Nem az győz, aki kemény marad, hanem aki meglágyul és enged és befogad és felad és feloldja magát. 

Az önfeladás nem a gyengeség, hanem az erő jele.

Hamvas Béla

Az élet olyan, mint a mellény: ha rosszul gombolta az ember, hiába keresi rajta a hibát. 

Ki kell gombolni végig az egészet, és kezdeni elölről.

Wass Albert

Ne üss sebet embertársaid lelkén! 
Ha a Tiedet gondtalanul megkarcolja valaki, ne csinálj belőle nagy ügyet. 
Az agyontapogatott sebek mérgesednek el leghamarabb. 
Ha pedig a seb körül éreznéd már a töprengések gyötrő szaggatásait: vedd elő az akarat kését, izzítsd föl a szellem tüzében és vágd ki vele lelkedből a megtámadott részt. 
Mosd ki a sebet tiszta önbírálattal, bármennyire is csíp és éget. 
Tégy rá feledés-tapaszt és úgy járj vele az emberek között, mint akivel semmi sem történt.

Wass Albert

A türelem tulajdonképpen a szeretet építőművészete. 

Egyfajta "passzív" alkotás, amikor a belőlünk áradó szeretet és bizalom éppen azáltal készteti változásra a másik embert, hogy nem szólunk bele az életébe, nem sürgetjük, nem szabunk neki sem határidőt, sem feltételeket.

 Egyszerűen csak várunk rá. 

Ez a legfontosabb.

Simon András

'A boldogsághoz nem vezet út. 

Az út maga a boldogság.'

 

- ez Buddha talán legigazabb, de még inkább legbátorítóbb mondata. 

Az életünk egy végtelen út, mely folyamatos keresés, tapasztalás és egyben bizonytalanság is. 

Társaink ezen az úton segítő angyalaink, akik minduntalan jeleket küldenek merre, 

milyen feladatok várnak ránk. 

A SZÍV HANGJAI

A szív jósága olyan, mint a nap melege: életet ad. 

Csak a jóság, a szeretet maradandó. 

Olyan, akár a forrás. 

Minél többet merítesz belőle, annál jobban buzog. 

Légy jó!

~ Henryk Sienkiewicz ~

Az emberi növekedés kezdete az elfogadás és a szeretet.

~ Jean Vanier ~

Szeretni azt jelenti, hogy fény és melegség vagyunk a másik számára.

 ~ Broeckhoven ~

Ahhoz, hogy megváltoztassuk az embereket, szeretni kell őket.

 Csak oda érkezik el a befolyásunk, ahova elérkezik a szeretetünk.

~ Heinrich Pestalozzi ~

Senki sem ismerheti meg teljesen egy másik ember lényegét, csak akkor ha szereti. 

A szeretete teszi képessé arra, hogy meglássa a szeretett személy alapvető vonásait és tulajdonságait; 

sőt mi több, meglássa a benne rejlő lehetőségeket is.

~ Viktor E. Frankl ~

Létezik egy megfoghatatlan ajándék, amely többet ér, mint bármi, amit a kezünkbe foghatunk. 

Ezt nevezem önmagunk odaajándékozásának, vagy jelenlétünk ajándékának.

~ Gary Chapman ~

A SZERETET SZAVAI

 

 Az ünnep táplálék, feltöltődés. 

Szimbolikus módon megjeleníti a közösség végső célját, s ebben a minőségben erősíti a reményt, 

és új erőt ad, hogy több szeretettel induljunk neki megint a mindennapi életnek.

~ Jean Vanier ~

Szeretni valakit nem egyszerűen azt jelenti, 

hogy megteszek érte bizonyos dolgokat, szeretni sokkal többet jelent. 

Azt jelenti, hogy megmutatom számára önnön szépségét, 

értékeit és fontosságát, azt jelenti, hogy megértem őt.

~ Jean Vanier ~

Az életben az a legnagyobb dolog, hogy segítünk az embereknek abban, hogy megtanuljanak bízni önmagukban, hogy képesek legyenek felállni kudarcaikból, sérüléseikkel együtt. 

A gyengeségeink gyönyörű dolgok: kimondatják velünk azt, hogy van valami, amit nem tudunk megtenni egyedül, amihez szükségünk van egy másik emberre. 

A gyengeség így válik a közösség és a barátság alapjává.

~ Jean Vanier ~

Szeretni annyit jelent, mint igazán érdeklődni valaki iránt, figyelemmel fordulni felé. 

Tisztelni úgy, amilyen; sebeivel, sötétségével, de képességeivel és rejtett adományaival is.

Hinni benne, hogy képes növekedni, akarni, hogy előre haladjon. 

Bolondul remélni; 

'Te nem vagy elveszett ember, tudsz növekedni, szép dolgokat csinálni - én bízom benned.' 

Örülni jelenlétének és szíve szépségének, akkor is, ha még nem látszik. 

Elfogadni, hogy mély és tartós kapcsolatot kössünk vele;

 gyöngeségei és sebezhetősége ellenére.

~ Jean Vanier ~

A tízparancsolatban a Jóisten személynek szóló használati utasítást adott. Ha te jóban akarsz lenni velem, akkor ezt ne csináld, azt meg csináld. De nincs szó erkölcsről, hanem az Istennel való jó viszony feltételeiről. Egyszerűen azt mondja, én vagyok az Úr, ezek a feltételei annak, hogy te velem jóban legyél, ha jóban akarsz lenni. Ha nem tartod be ezeket, akkor nem leszel velem jóban. Ettől még nem vagy gazember, csak hozzám nincs közöd.

~ Müller Péter

Már látom, hogy én nem egy senkihez sem tartozó, magányos lény vagyok, hanem Valakinek a gyermeke. Egy szellemi Atyának a teremtménye, aki bennem él. És azt mondom, hogy ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd. Mert akármilyen az akaratod, jelentsen bár nekem ne csak kellemes dolgokat, de bajt és megpróbáltatást is, mégis tudom, hogy Jó Akarat - mivel szeretsz, és én is szeretlek.

~ Müller Péter

Hozzám csak akkor térhetsz vissza, ha megtisztulsz, ha kiégeted magadból önző szenvedélyeidnek káprázatát, ha megéled minden vágyad csődjét, ha rájössz arra, hogy rajtam kívül csakis álmokat hajszoltál, és méltatlanokat öleltél, mert én vagyok a tiéd és te az enyém; ha rájössz végre arra, hogy mindenben és mindenkiben csakis engem kerestél.

~ Müller Péter

Ne várj nagy dolgot életedbe,

Kis hópelyhek az örömök,

Szitáló, halk szirom-csodák.

Rajtuk át Isten szól: jövök.

Reményik Sándor

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. 

De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró, 

csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.

És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.

 

És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, 

hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.

És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. 

És egy napon berohantak az udvarára és ledöntötték az ő oszlopát.

És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének. 

Wass Albert

Ne keress olyasmit, amit Isten elrejtett a szemed elől. 

Az ember mindent megtud idejében, és senki sem hal meg korábban egy perccel, 

avagy későbben egy perccel, mint ahogy az ideje szól. 

Eredj haza, végezd a dolgodat, s igyekezz tiszta lenni és becsületes, 

mert azoknak könnyebb a halál.

Wass Albert

Angyalok húznak a világ fölött.

Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke!

Megszületett az Igazság, a Jóság,

akit úgy vártunk: megszületett végre!

Wass Albert

Az Úristen soha nem csuk be egy ajtót anélkül, 

hogy kinyitna egy ablakot.

Ana Leigh

Az Atya a tenyerén tart minket. 

A halállal áttesz bennünket a másik tenyerébe - ennyi az egész.

Gyökössy Endre

Keresztury Dezső ~ Valaki tenyerében

Sokszor nem tudtam, mi derül

ki végre sok titok közül

meglepetésül;

valóság lesz a képzelet,

vad csatazajra ébredek,

harcban ész nélkül;

belezuhantam, visz az ár,

mihez, mert kell, okot talál,

hogy fennmaradjon végül

a gyötrött test, mely elveti

eszméletét: nem kell neki,

mert csupa vér már;

visszaájul, vagy kirepül

a fénybe vagy alámerül,

sűrű, kövér sár

nyeli; új törvény dobja ki,

új áramokba hullani,

hol más fény, más sötét jár.

Kérdezhettem, hol is vagyok,

mit is tegyek, mire a sok

esély, hisz látni

néhány lépésre ha tudok,

sodrások, labirintusok

szédületében bármi

várhat, kő, iszap, parti rét,

s rámveti háló-végzetét

angyal, ördög, akárki.

Sokszor éreztem: vége van,

megölnek, elvesztem magam,

s mindig túléltem;

sokszor éreztem: eltűnök,

s a nap mindújra kisütött,

valaki lenyúlt értem;

mindig úr lett a vadakon

valami nagyobb hatalom,

s elfértem tenyerében.

 Keresztury Dezső ~ Nem a szégyen...

Nem a szégyen, belátás, fegyelem
fogja az esztelen, bokros szivet,
nem a belülről jövő kegyelem
megváltó szava szelidíti meg;

nem a munka, gyógyszer, ájuló tudat,
nem az éjek, bár álmuk csendesebb,
nem, ha virágok nyitják szirmukat,
nem a konok, idegbajos szelek;

nem is a halál - parti iszonyat,
mely, mivel elviselni nem lehet
tovább: robban, ellentétébe csap
s szivárvánnyá bontja a könnyeket...

Ki megsebezte, gyógyítja megint:
az ember, jó embersége szerint.

Keserüségemre úgy sincs felelet:

minek adtál ennem, ha nem eleget?

miért vakitottál annyi nappalon,

ha már ragyogásod nem lehet napom?

Pilinszky János

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,

maradék szemérmem némasága ez,

úgyse hallanád meg, hangot ha adok,

sűrü panaszommal jobb, ha hallgatok.

Pilinszky János

Add, hogy imámban ne kérjek semmit,

de annál inkább hallhassalak

és hallgassalak téged.

Pilinszky János

A világ nem azonos Istennel, csupán teremtménye Istennek,

ezért jelenhetett meg benne a bűn, a szeretet hiánya,

ez a sötét és nyomasztó árnyék.

Pilinszky János

 

Isten szava

A jó Isten hozzánk
sohasem szólt szebben,
soha meghatóbban,
mint a szeretetben.

Szívünk dobogása
az Isten beszéde,
megérti a földnek
minden nemzetsége.

Minden falat, amit
megfelezel mással:
fölér Isten előtt
egy-egy imádsággal.

S míg födeled védőn
hajlik az árvára:
ha szalmafödél is
az az Isten háza.

Mert az Isten hozzánk
sohasem szól szebben,
mint a könyörülő
édes szeretetben.

 

Szeretet az élet, élet a szeretet...

Élni annyi, mint szeretni.
Szeretni látni és megmutatni,
érezni és érzékeltetni,
meghallani és meghallgatni,
magasba szállni és fölröpíteni,
kinyílni és felnyitni,
megérteni és megértetni,
együtt érezni és eggyé olvadni
- és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás.

~ Ismeretlen szerző ~

Az élet sója

Tudod mi a kincs?
Szívedbe tekints.
Lelked meleg mosolya,
Áldott, izzó sugara.

A tarka rét száz virága,
Szemed huncut ragyogása,
Angyalszárnyak suhogása,
Kisgyermekek kacagása.

Madarak csicsergése,
Kikelet ébredése,
Esőcseppek kopogása,
Kandalló tűz ropogása.

Édesanya ölelése,
Szép remények születése,
A Gondviselés létezése,
A természet lüktetése.

A lágy kenyér íze,
Szivárványnak színe,
Bőröd puha bársonya,
A tavasz édes illata.

Vágyad sóvár óhaja,
Tested apró sóhaja,
Nektárcseppek harmata,
Hullócsillag hajnala.

Mosoly, derű, fény,
Áldás, hit, remény,
Mely nélkül az élet,
Nagyon-nagyon szegény.

 

A szeretetnek melege van a természet hidegében,
világossága van az élet sötétségeiben,
és a szeretetnek ajkai vannak,
amik mosolyognak velünk az örömben,
és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban.

Gárdonyi Géza

 

MONDD! MI LEGYEK?

Ha senkié nem vagyok, nem vagyok senki,
Nem akarok pusztán a magamé lenni!
Mikor önzetlen törődést nem adhatok,
Olyankor azt sem értem, hogy miért vagyok.

Lennék levegő, ha lélegzetet veszel,
Vagy megbocsátás, amikor rosszat teszel.
Lennék türelmes magány, mindig Rád várva,
Vagy lelki vigasz, a bánatodat látva.

Lennék még öröm is, a boldog napokon,
Önfeledt nevetés, sugárzó arcodon.
Lehetnék nyugalom, egy nehéz nap után,
Vagy szótlan ölelés, minden nap alkonyán.

Lennék játékos szellő, mi a hajadba túr,
Vagy csapongó gondolat, a szavakon túl.
Könnycsepp lennék, elérzékenyült arcodon,
Békesség, túl az értelmetlen harcokon.

Lennék gondoskodás, ami ki nem apad,
Vagy érzelem, ami a lelkedben fakad.
Lennék kívánság, mit szó soha ki nem mond,
Beteljesülés, mitől elmúlik a gond.

Lennék szabadság, ami foglyot sosem ejt,
Ki nem mondott szó, amit csak a szíved sejt.
Lennék dallam is, ami ringó táncba hív,
Vagy két lélek között, egy láthatatlan híd.

Lennék bármi, csak a magamé ne legyek,
Minden lélegzetet, valakiért vegyek!
Lennék szívesen minden, bár csak mondanád!
De ne legyek felesleges szívdobbanás!

 

 

A Csönd békéje ~ és a Béke csöndje

“A reménység Istene töltsön be titeket Békességgel.” (Róma.15,13)

A szobában csend volt. Az óra egykedvű ketyegése nem törte meg a harmóniát. A félhomályban egy gyertya pisla fénye rajzolt bizonytalan árnyékokat a falra, s a polcon sorakozó könyvekre.
-Jó ez a békés csend.
Ütődött egy csilingelő gyermek hang a falakat, és egy élénk tekintetű kislány csúsztatta kezét nagyapja érdes ujjai közé. Az idős férfi ráemelte tekintetét szőke unokájára, és azon tünődött, milyen csendeket élt át életében.
-Vajon minden csend ilyen jó volt, ilyen békés?
Vissza emlékezett gyermekkorának falusi kis kápolnájára. Ott volt csak igazi a csönd, de nem volt mégsem mindíg békességes, áhitatos. Amikor tiszteletes úr hittan óráról átzavarta gondolkozni rossz magaviselete miatt, csak úgy koppantak a hideg kövön a gondolatok; a lázadás, harag, vagy éppen a bűnbánat, vagy az otthoni büntetéstől való félelem miatt, lett a csend feszültté.
Vissza emlékezett diák éveire, a háborús időkre, amikor sokan összezsúfolódva egy nyirkos óvóhelyen a visitó sziréna utáni csendben várták jeges félelemmel szívükben a felmorajló repülők hangját, majd a zuhanó bombák sivítását. A halál járt azzal a csönddel.
S amikor a háború után egy zajos gépgyárban építette újra az országot, és az eszterga pad mellett meglátott egy munkásruhába öltözött ifjú lányt, hirtelen csönd lett körülötte, csak a szíve zakatolását hallotta, de az se a békesség csöndje volt, pedig az a lány később a felesége, gyermekei anyja, unokái nagymamája lett.
Aztán emlékezett arra a csöndre is, amikor felnőtt fejjel állt az úrasztala előtt, és készült első úrvacsoráját venni. Nagy volt a csend, de az sem a béke csendje volt, inkább a háborgó, bolygó lélek zivataros megérkezése az atyai házba.
Kisunokája vidám tekintete térítette magához gondolataiból.
-Furcsa.
Gondolta. Sosem hittem volna, hogy a csend, és a béke, nem feltétlen járnak egy cipőben, de élete sok-sok viharos csöndje, most ráébresztette, mind ezt a a békét volt hivatott szolgálni.
Ránézett unokájára, és hallataln boldogság járta át a szívét.
-Milyen jó, hogy ő már gyerek fejjel érezheti amiért ő egy életen át küzdött.
Megsimogatta a gyermek szőke haját, és így szólt.
-Azt remélem, hogy sok ilyen békés csöndben lesz még részed,-s végig futott szívén egy áldás a bibliából:
“A reménység Istene töltsön be titeket Békességgel.”

~ Kovács Árpád ~

A jó embereket arról ismered meg
Hogy jobbá lesznek
Ha megismered őket. A jó emberek
Vendégül látnak, hogy épüljenek, mert
Abból okul az ember, ha figyel
S ha mondanak is néki valamit.

Bertolt Brecht

Az erény nyugalmával párosult akarat az, 

mely szelíd hatalommal munkálva állítja elő a jót, 

s hárítja el a gonoszat.

Kölcsey Ferenc

Ahol csak lehet, tégy jót; közben gondolj arra, 

hogy aki szívében jó, azt a sors nem terheli nagy szenvedéssel.

Püthagorasz

Az életünk valójában üzenet,

 melyet Szent Lelkével ír az Isten.

Simon András

Valahonnan idejövünk, és aztán elmegyünk valahova. 

És hogy honnan jövünk, és hova megyünk, az mindig titok.

 Ez a titok mindig önmagában rejlik, és mások számára megoldhatatlan.

Wass Albert

Emlékeztessük magunkat arra, hogy mindannyian folyamatosan változunk. 

Az élet lassú utazás, melynek során olyan emberré válunk, amilyenné tesszük magunkat.

Gary Chapman

Nem keresünk. Elfogadunk. És akkor az élet sokkal intenzívebb és ragyogóbb lesz,
mert megértjük, hogy minden lépésünk, az élet minden pillanatában, nagyobb jelentőségű, mint mi magunk.

Paulo Coelho

Jó akarok lenni mindenkihez. 

Átlépni önmagamon, átlépni önzésemen! 

Kinyílni, szeretni, élni! 

Nem hős akarok lenni, hanem jó.

Pilinszky János

Az ember itt kevés a szeretetre.
Elég, ha hálás legbelűl
Ezért-azért; egyszóval mindenért.

Pilinszky János

A bűnben a legnagyobb rossz talán az, 

ha valamiféle jó, netán a szeretet és igazság nevében követjük el.

Pilinszky János

 

ADÁSRÓL ÉS A JÓCSELEKEDETEKRŐL

Tégy minden jót, amit
Megtehetsz,
Ott, ahol vagy,
Úgy, ahogy teheted,
Akkorát, amekkorát tehetsz,

Sík Sándor

Adj szót, vigaszt, ha van, falatot,
derűt, tudást, vagy békítő kezet,
mindez Tiéd! Vesd másba s nézheted,
hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
s meggazdagítva lelked asztalát.
Csoda történik: minél többet adsz,
Te magad annál gazdagabb maradsz.

Bódás János

 

Az ember millimétert se mozdulhat ki a világ törvényeinek hullámveréséből. 

Senkinek sincs módjában kitörni térből és időből. 

Közös hullám emel és ejt: mindannyian engedelmesek vagyunk. 

De szívünk számára adott a választás, 

hogy jobbak vagy rosszabbak legyünk a világnál, melynek részei vagyunk. 

Ez módunkban áll. 

Hogy kegyetlenebbek legyünk vagy irgalmasabbak a változatlan és megváltoztathatatlan egésznél.

Pilinszky János

Lehet, hogy az emberek mások, mint hiszi? 

Lehet, hogy másfajta emberek élnek körötte, mint akiket valaha megszokott? 

Lehet, hogy az emberek értelmesebbek, mint gondolta, és megérzik a tettek mögött a szándékot, 

vagy még jobbat éreznek, azt, ami a szándék mögött van, s ami néha nem is tudatos, 

de ott él valahol az ember szívében?

Szabó Magda

Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is élnek a földön őkívüle,

 és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol, hanem másokra is.

Szabó Magda

Ne higgyük, hogy tetteinknek és szavainknak hatása tüstént 

és várakozásainknak megfelelően jelentkezik. 

Bűneinknél ez még nem is volna baj, 

de sajnos fokozottan így van ez a jócselekedetek esetében. 

De ami késik, nem múlik. 

S akinek van türelme a jóságra, az meg is fogja érni, 

s föl is fogja ismerni gyümölcsét.

Pilinszky János

A szeretet Isten adománya, benne van a mindenségben és minden egyes homokszemcsében.

 Szeress minden levelet, Isten világosságának minden sugarát. 

Szeresd az állatokat, szeresd a növényeket, szeress mindent. 

Ha mindent szeretsz, fel tudod fedezni a dolgokban az isteni rejtélyt. 

Amint egyszer felfedezted, napról napra jobban meg fogod érteni. 

Végül eljutsz odáig, hogy szeretetedben magadhoz öleled az egész világot.

Dosztojevszkij

Olyan nehéz megfogalmazni, mire is éhezik ma a világ...
Mi teremt tiszteletet és együttérzést?
Mitől lesz béke kint és bent?
Mi akadályoz, hogy éltető, új válaszokat találjunk?

Jézusom, adj nekem belső csendet, hogy a lényegest lássam!
Hogy ezt a csendet Veled oszthassam meg,
és így szabadon szerethesselek Téged.
És add, hogy lássam, merre hívsz!
Hogy Országod építhessem
Veled. Még ma.

Forrai Tamás Gergely SJ

 A KÖZÖSSÉG

A közösség valahová tartozás és nyitottság, ugyanakkor szeretet is minden ember iránt. Más szóval úgy is mondhatnánk, hogy a közösséget ez a három tényező határozza meg: minden embert szeretni, egymással szorosan összetartozni, és megélni a küldetésünket.

A közösségben az egyes embert szeretjük, nem pedig elvont értelemben a közösséget: nem egy egészet, egy intézményt vagy egy ideális életmódot. Az ember az, aki számít, az embert kell szeretni, és elfogadni olyannak, amilyen, és oly módon, hogy Isten terve szerint növekedjék és az élet forrásává váljék.

Élni a kapott adománnyal annyi, mint építeni a közösséget. Nem élni vele annyi, mint ártani a közösségnek és minden egyes tagjának. Fontos tehát, hogy minden tag ismerje a maga adományát, éljen vele, és érezze magát felelősnek növekedéséért. (…) S nemcsak a külső adományt kell nézni, amely egy természetes tehetséghez kötődik. Vannak rejtett, lappangó, mélyebben rejlő adományok is, melyek a Szentlélek ajándékaihoz és a szeretethez kapcsolódnak, s szintén arra hivatottak, hogy kivirágozzanak.

Az ember azért lép be egy közösségbe, hogy boldog legyen. Azért marad benne, hogy másokat tegyen boldoggá.

Egy közösség hivatása az, hogy az élet forrása legyen a többiek számára, vagyis új reménységet adjon nekik, új értelemet az életüknek. (…) Életet adni másoknak annyi, mint feltárni előttük, hogy Isten úgy szereti őket, amilyenek, a bennük lévő jó és rossz, világosság és sötétség keverékével; megmondani nekik, hogy a sír bejárata elé hengerített követ, amely életük minden csúfságát takarja, el lehet gördíteni, hogy bocsánatot nyernek, és szabadságban élhetnek.

~ Jean Vanier ~

 

 

 
    

Az ünnep táplálék, feltöltődés. Szimbolikus módon megjeleníti a közösség végső célját, s ebben a minőségben erősíti a reményt, és új erőt ad, hogy több szeretettel induljunk neki megint a mindennapi életnek.

Jean Vanier

 

Az életben az a legnagyobb dolog, hogy segítünk az embereknek abban, hogy megtanuljanak bízni önmagukban, hogy képesek legyenek felállni kudarcaikból, sérüléseikkel együtt. A gyengeségeink gyönyörű dolgok: kimondatják velünk azt, hogy van valami, amit nem tudunk megtenni egyedül, amihez szükségünk van egy másik emberre. A gyengeség így válik a közösség és a barátság alapjává.

Jean Vanier

 

Szeretni valakit nem egyszerűen azt jelenti, hogy megteszek érte bizonyos dolgokat, szeretni sokkal többet jelent. Azt jelenti, hogy megmutatom számára önnön szépségét, értékeit és fontosságát, azt jelenti, hogy megértem őt. 

Jean Vanier

Halottak napja...

Térdet hajt a novemberi alkonyat.
A szél kisöpri sírok közt az utakat.
Ünnepre készül ez a fáradt őszi nap.

Hófehér keblű krizantémok,
Átölelik a gyertyafényes sírokat.
Csend ül az akácfák alatt.
Halkan beszél, ki szólni akar,
Méltóság és tisztelet
Ez jár a halottaknak.
Megkövetni élőknek a múltat.
Üdvözölni a halott barátokat.

Gyújts egy szál gyertyát magadnak,
Majd imádkoznak érted a halottak.
Hófehér lelked világítsa
A gyertyafényed, hogy
Az életed, igaz emberként éljed
Kísérjenek utadon,
A MINDENSZENTEKI FÉNYEK.