Hamvas Béla - Oszd meg amid van!
A legenda beszéli,
hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte amit kívánt:
a mennyországba
léphetett az üdvözültek közé
Teljes napot
tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől napnyugtáig élhettek elíziumi
életet.
- Az első bölcs az
élményt nem bírta el, és belehalt;
- a második
elméjében megzavarodott;
- a harmadik az
élményt magába zárta, őrizte élete végéig,
s a megszerzett
boldogságot magának tartotta meg.
- Csak a negyedik
bölcs távozott egészségesen és épen, mert a látottakat arra használta
fel,
hogy azon, aki
hozzáfordult, segítsen.
A szenvedés köréből
mindenki szabadon kiléphet, ahogy tud, és a boldogságot elérheti.
De azoknak, akik az
üdvözültek világát megismerik,
negyedrésze a nagy
élményt nem tudja elviselni és belepusztul.
Minden nap látni
olyan embert, aki a mennyország kapujában összeesett és meghalt.
A másik negyedrész
megkótyagosodik.
Ilyen fanatikus
bolondot is látni eleget.
A harmadik negyed
rész a boldogságot magába zárja és önmagának tartja meg, és nem ad belőle
másnak...
A boldogságot csak a
negyedik bölcs bírta el.
Mert a gazdagságot,
örömet, tehetséget meg szabad szerezni, de jaj annak, aki hozzá nem elég erős.
Egy része belehal,
egy része eszét veszti, egy része a kincset magába ássa, és senkinek sem ad
belőle.
Az elíziumi kertek
fénye benne sötétséggé változik.
A boldogságot csak
az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban
válik áldássá, ami másnak is ad belőle...
Amit szerzel, amit
elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
Az egész világ a
tiéd.
Szabad vagy a
kövektől az éterig.
Ismerd meg,
hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod.
Amiből másnak nem
adsz, legyen az arany, iszappá válik;
legyen szent
fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik...
