"Az ősi tudás szerint az ember kettős lény. 

Része az anyagi világnak, de a szellemi világnak is. 

Szellemi része isteni eredetű, azzal egyező. 

Ez a szellemi rész az anyagi világban megtestesül, és egy adott életben, abban a testben nyilvánul meg. 

Az anyagi világba történő belenövés során, 

gyermeki fejlődés során ez a szellemi részünk fokozatosan visszahúzódik. 

Mintegy engedi, hogy az ifjú ember anyagként megjelenve részese legyen ennek a világnak. 

Fejlődik, érik a fizikai test, és alakul a személyiség."

 Kígyós Éva - Titok - elhallgatás - őszinteség

 

"Az ifjúkor végére kialakul a személyiségünk karaktere. 

Kialakulnak a sikeres és kudarcos probléma megoldási területeink, élesen megmutatkoznak személyiségünknek azon területei, amelyeken változtani, fejleszteni kellene.

 Itt kezd el megszólalni bennünk a szellemi énünk. 

Szavakat nem mondhat nekünk, hiszen abban a magasságban, ahonnan érkezett, nincsenek szavak. 

Talán az a jobb kifejezés, hogy tanítani kezd bennünket. 

Élethelyzeteket szervez körénk, amit megélhetünk pechnek, tragédiának, sorscsapásnak,

 de felismerhetjük benne a megoldandó feladatot is. 

Mert az ilyen élethelyzetekben lehet reagálni haraggal, daccal, elkeseredéssel, bosszúvággyal, és hasonló negatív megnyilvánulásokkal, de meg lehet oldani őket egy magasabb szinten azáltal, ha a helyzetben felismerem saját gyengeségeimet, ezáltal a másik félnek a gyengeségeit is elfogadom, így a probléma gyökeréig jutva saját változásommal oldom fel az ellentéteket."

Kígyós Éva - Titok - elhallgatás - őszinteség

 

 

"Én akkor megértettem mi a szeretet. 

Nem tolakszik, csak jelen van. 

Nem ad tanácsot, nem vár el tőlem semmit, bármikor kimehetek, nem parancsol, nem kényszerít. 

Csak egy olyan helyzetben, amiben lehetőségem nyílik túllépni megszokott határaimon, akkor átéli mindazt a kellemetlenséget amit én, de közben a saját példájával, szavaival bátorít. 

Úgy gondolom ez a szeretet.

 Hagyni, hogy a másik ember járja a saját útját, saját lehetőségei szerint, de ott lenni mellette azzal a biztos sugárzással, hogy itt vagyok, én is átélem amit te, nem sürgetlek. 

Nem akarlak kihúzni belőle, mert milyen jó lenne most azt gondolni, hogy azzal jót tennék neked, 

hiszen nem szenvednél tovább. Nem. 

Vállalom veled a fájdalmat, lépek tovább, segítek abban, hogy fejlődj, hogy valamivel több legyél, 

hogy közelebb kerülj ahhoz a lényhez, aki te vagy."

Kígyós Éva -Titok - elhallgatás - őszinteség