Szeresd a gyermeket! 

Ne legyen bús, komoly,

Szemének tükriből játsszék örök mosoly.

Maradjon a gyermek: gyermek, míg csak lehet,

Majd érzi súlyosan ő is az életet.

Hintsen a kikelet tarka virágokat,

Daloljon a madár az árnyas lomb alatt.

Csörgesse a patak csillogva gyöngyeit –

Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Pósa Lajos

Szeresd a gyermeket

 

 

Móra Ferenc - SZERESD A GYERMEKET

Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,

Hol villámok közt vala az Úr jelen,

E legszentebb parancs nincs kőtáblára írva –

Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon

Arany betűkkel ezt az örök Igalom

Az emberszívbe írta.

Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,

A csillagok közé ő még el-elsuhan

S kitárja vidoran a mennyek ajtaját,

Hiába könyveid, hiába lángeszed,

Az isten titkait ki nem kémlelheted,

Csak gyermeklelken át.

Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,

Estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő,

Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül,

Bimbónyi kis keze áldással van tele,

S melyik szeráf-zene érhetne föl vele,

Ha víg kacaja zendül?

Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,

Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,

Ártatlan kis szívét az öröm megteli

S köszönetét, akár az esti fuvalom,

Mely félve játszadoz a harmatos gallyon,

Oly halkan rebegi.

Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt,

Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt,

Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:

S míg te a gyermekek könnyét törölgeted,

Egy láthatatlan kéz a csillagok felett

Letörli vétkeid !