JEAN RACINE ~ EGY KERESZTÉNY PANASZA

Egy keresztény panasza amiatt, hogy magában ellentmondásokat tapasztal

Uram, mily szörnyű háborúság!

Magamban két embert lelek.

Harcol az egyik, hogy legyek

szerető szívvel hű tehozzád.

A másik meg merő dacosság

törvényed ellen, ellened!

Az egyik csupa fény és szellem;

azon van, hogy égre tapadt

szememnek az örök javak

kincsén kívül semmi se kelljen.

A másik súlyával szünetlen

földre görbeszti vállamat.

Jaj, magammal víva csatákat,

békét ígyen hol lelhetek?

Akarom, s mégse köthetek.

Akarom, s jaj - ily bajt ki látott! -

A rosszat teszem, mit utálok,

és nem a jót, mit szeretek.

Szent kegyelem, ó, üdv sugára,

jöjj, békíts végre össze már:

édes erőszakkal akár

ejts rabságba, vidd szolgaságba

a lázadót; ő is kívánja,

mert gazdája most a halál

Illyés Gyula fordítása