"Milyen bohó a gyermek!

S micsoda érzékeny a lelke minden változás iránt!

Az ő lelkük olyan, mint valami finom kis gép,

amely erős munkára nem való,

de minden csekélységre megperdülnek a kerekei.

Nekik merőben más a világuk, mint a miénk.

A mi nagy dolgaink nekik semmiségek,

és amik nekünk semmiségek,

 azok nekik a nagy valamik.

A gyermek kacag olyanokon,

amiken mi nem is mosolygunk,

és sír olyanokon, amiken mi a homlokunkat se ráncoljuk.

Egy tintacsepp, egy cserebogár, egy botlás, idegen öltözet: nevet rajta.

És sír, ha a tolla elgörbül, ha csúfolják, ha aggódik, ha fázik.

 Aztán ha sírás közben valami kellemesen hat rá 

- akkor a könnyein át mosolyog."

 Gárdonyi Géza