Az igaz szeretet nem követel semmit, a másik fél javát keresi.

 A szeretetteljes elfogadás pedig a konfliktusok kezelésének feltétele. 

A követelés és a kényszer a kapcsolatok romlásával jár.

Gary Chapman

A szeretet lényege ~ kilépek önmagamból, 

hogy már ne én legyek önmagam számára a központ, 

hanem te légy az én központom.

 A szeretet lényege az elfogadás és az ajándékozás.

 Szeretni annyi, mint a másikért élni. 

A szeretet annyi, mint lemondani arról, 

hogy az ember önmagában, önmagáért és önmaga által éljen.

 A szeretet az önmegsemmisítés művészete!

Váradi Tibor

A szeretet nem a másik birtoklását jelenti. 

A szeretet valaminek ítélet nélküli megtapasztalása.

Andrew Matthews

Akkor van a legnagyobb esélyed a jólétre, 

ha azt csinálod, amit igazán szeretsz. 

A szeretet energia. 

Minden, amit szeretettel csinálsz, át van itatva nagyfokú energiával, 

és ezt az energiát könnyen át lehet váltani csilingelő érmécskékké.

Andrew Matthews

Nem tudjuk másnak adni azt, ami nekünk sincs.

 Addig nem tudunk elfogadni másokat olyannak, amilyenek,

 ameddig magunkat nem fogadjuk el olyannak, amilyenek vagyunk.

Addig, ameddig nem szeretjük magunkat, a világ sem fog szeretni minket.

Andrew Matthews

A családban megtanuljuk értékelni az embereket attól függetlenül, 

hogy hogyan néznek ki, vagy mit tudnak értünk tenni. 

Megtanulunk a belsőnkből szeretni.

Andrew Matthews

Miért hasad meg a szívünk…….. ?

Első tanítómesterem egy hindu jogi volt, aki egyébként sebészorvosként működött egy londoni kórházban. Két kultúrán nőtt fel. Egyrészt tájékozott volt a nyugati tudományokban és vallásokban, másrészt tíz esztendőt töltött egy indiai Ashramban, ahol nagyon kemény beavatást kapott.
Egy alkalommal bemutatta, hogy szívműködését befolyásolni tudja. Úgy vert a szíve, ahogy akarta. Lassítani és gyorsítani tudta ütemét, szabályozni a ritmusát. Ha akarta volna, meg is tudta volna állítani szívét, hasonlóan azokhoz, akik egy öntudatlan, pszichoszomatikus rohammal véget vetnek az életüknek.
Látszólag nem tett mást, mint amit – tudattalanul – teszünk, amikor szívrohamot produkálunk. Közben állandóan mértük a vérnyomását, mely az egekbe szökött, miközben arca riasztóan elváltozott. Homlokát és testét kiverte a verejték – de mivel a folyamatot teljesen a hatalmába tartotta, nem fenyegette az a veszély, hogy ebbe belehal.
És ahogy „felturbózta”, úgy le is csendesítette magát.
Pihent egy kicsit, de csak annyit, mint ha valaki egy sebes kerékpárfutam után kifújja magát.
Egy törülközővel megtörölte homlokát, majd azt mondta:
- Mindezt azért tettem, hogy lásd a lélek, a lélegzet és a test rejtett kapcsolatát. De ami döntőbb, hogy megmutassam neked: az ember sorsának urává válhat, ha lényében az uralmat Atman átvette.
Akkor már tudtam, hogy ez a hindu szó azt jelenteti, hogy „isteni Én”.
A csodától részegen bámultam, majd azt mondtam:
- Mester, szeretnék eljutni Indiába!
- Minek? – kérdezte, de nem várta meg a válaszomat. Tudta, mit akartam mondani: hogy találkozni akarok az „isteni Én”-nel, amiről az imént beszélt. Mosolyogva rám nézett, s ahogy előttem ült a földön, kinyújtotta jobb kezét és mutatóujjával a szívemre bökött:
- Itt van India.
Ez a mondat megváltoztatta az életemet.
Főleg az, ahogyan hozzám ért. Nemcsak a mellkasomat érintette, s a mögötte dobogó szívemet, hanem Valakit, aki a szívemben élt, s akiről odáig fogalmam sem volt.
Most is érzem az ujját.
Amit utána elmondott érthetetlen lett volna e nélkül az érintés nélkül. Hiányzott volna hozzá a varázsütés ereje. Nem tudom, sikerült-e leírnom, amit hallottam, s hogy érthető lesz-e számodra, az érintése nélkül.
Megpróbálom.
- Én most odanyúltam – mondta, – ahová te is mutatsz magadon, ha azt mondod, „én.” Ha megkérdezem tőled, hogy a testednek melyik pontján, vagy szervében érzed azt, hogy „én” – nem a fejedre, nem a homlokodra mutatsz, nem is az ágyékodra, hanem a mellkasod közepére. A szívedre… Ott lakik az éned. És most bekopogtam a Müller Péterhez…A szívedben él.. Ahogy az én „Énem” az én szívembe él, melyet most lázba hoztam, és majdnem fölrobbantottam azért, hogy lásd: az „én” és testi otthona, a szív között milyen szoros összefüggés van.

Müller Péter

 NŐI TUDATOSSÁG A XXI. században

A 21.században a Tibeti bölcsesség azt tanítja, hogy az új tudásanyag alapjai a női és nőies tudatosság hangsúlyozottságában manifesztálódnak, és befolyásolják a világnézetet és az egyéni fejlődést. Ez a nőies tudatosság új gondolkodásmódot hoz létre, új látásmóddal egészíti ki az emberi természetet, és nem lesz következő lépés az evolúciós ösvényen, mely közelebb viszi az emberiséget ahhoz, hogy jobban megértse spirituális erejét.

Ez a jelenség új erőt ad minden férfinak, mind a nőknek, új alapokra helyezi az egyén felelősségét, és felülvizsgálja életmódunk prioritásait. Az egyéni és a társadalmi spiritualitás lesz az egyetlen emberi erőforrás, mely hozzásegít minket ahhoz, megértsük önmagunkat és bolygónkat. Valahol mélyen önmagunkban az emberek az egész világon kezdik megérteni, nem jön el az úgynevezett "új világ", bár a tudomány, a technika és a racionális filozófiák hozzájárulnak az anyagi és szellemi jóléthez, spirituális szükségleteink nem találkoznak össze. Bölcsességünk és magasabb tudati állapotunk lehet az egyéni szellemi boldogság egyetlen szigete. A magasabb szintű emberiség kifejlődése, mely fajunk minden egyedét összeköti. De még nem jutottunk el odáig. Ezekben a zűrös időkben a múlt, a jelen és a jövő gondos elemzése és megértése hozhatja el számunkra az éleslátást.

Sokan megértik közülünk, hogy földünk egyszerűen csak egy állomás a magasabb szint felé. De gyakran pont azon észleléseink elől zárkózunk el, amelyek felfednék nekünk belső világosságunkat; ragaszkodunk e világhoz és annak kisugárzásaihoz. Ezzel azt kockáztatjuk, ha nem nyújtjuk ki kezünket - nevezzük bárhogy - a mennyek vagy egy magasabb tudati állapot felé, akkor tudatunkat lassan a pokolba taszítjuk.

Földünk fájdalmas kamaszkorát éli. Nem csak az emberi faj fiatal, hanem a hely is ahol élünk. Egyfajta globális pubertáson esünk túl. A régi és az új közé préselődve megfeledkezünk az állandóról, mely mindig létezik, tekintet nélkül a történelemre, naptárakra vagy a politikára: mind egyéni képességeink, mind az egész emberiség összeköt minket egymással és a természet ajándékaival. Ezért kell hagynunk, hogy felülemelkedjen bennünk az alázat. Az alázat a nemeslelkűség alapját képezi.

Erre az alázatra akkor találunk rá, ha arra serkentjük magunkat, hogy egyszerűen gondolkozzunk és őszintén cselekedjünk. Tiszteld a társadalmat, amelyben élsz, és próbáld megérteni milyen nagy értéket képvisel az, amid van, és amilyen vagy. Éveken át tartó gyakorlás nélkül is képesek vagyunk arra, hogy megértsük és megtapasztaljuk, mekkora spirituális erő lakozik bennünk. Csak őszinte szív és szellemi összpontosítás kell hozzá. A célunk az, hogy felfogjuk a dolgok spirituális természetét, hiszen abból fejlődik ki a szabadság, a béke, a boldogság és a tudatosság megjelenési módjai.

Forrás ~ Internet

 

Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással,
 ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. 
Ez a szeretet jutalma.

Gary Chapman ~ Egymásra hangolva

 

“Minden ember legmélyebb érzelmi szükséglete, hogy szeressen és viszontszeressék.

 Ha érezzük mások szeretetét, képessé válunk a bennünk rejlő lehetőségek kibontakozására, 

ennek hiányában azonban csupán a túlélésért küzdünk.” 

Gary Chapman

Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, 

s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. 

Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. 

Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. 

Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.

Gary Chapman ~ Egymásra hangolva

A lelked nehéz, az életed is nehéz, 

de fölfedezed, hogy szárnyaid vannak!

 Lassan megrebbented őket, elkezded mozgatni, 

egyre gyorsabban, és merészebben mozgatni - és fölszállsz! 

És elhagyod a földet, mocsarat, 

és minden bánatot, gondot,nehézséget. 

És szállsz! Repülsz! 

Tiéd a kék ég. És a csillagos ég. 

A végtelenség... Nem köt semmi. 

Sem a saját lelked, sem egy vesztébe rohanó világ, 

sem egy beteg társadalom gondja. 

Szabad vagyok - ez öröm. 

És ami még csodálatosabb érzés: 

végre hazataláltál!

Müller Péter

A szellemi szeretet legfőbb öröme, hogy adhat. 

Ahogy a nap se nézi, hány rügy pattan ki fényére, 

mert saját tüzének extázisában él,

 úgy a szellemi szeretet is az éntelenség gyönyörében és szabadságában fürdik. 

Nem függ senkitől, s ugyanakkor tudja, hogy minden hozzá tartozik.

Ha valaki a szellemi szeretet állapotát átéli, látja, 

hogy senki és semmi meg nem szerezhető, de el sem veszíthető. 

Ez a legfőbb, a legteljesebb és a legboldogabb időtlen ölelés. 

Müller Péter

 

Az ERŐ mindannyiunkban benne van,

 lángja ott pislákol mélyen, 

csak lefedjük, eltakarjuk.

 Már biztos sejted, hogy a lelki erőre gondolok.

 Ez pedig egyenlő az életerővel. 

Nincs olyan ember, ki e nélkül születne meg. 

Akkor hova tűnik? 

Tudsz mondani egyetlen olyan csecsemőt, 

akiben ez az erő nincs jelen?

 Mekkora bátorság kell a megszületéshez, 

ahhoz, hogy élni akarjon? 

Mindennek ez a motorja, a fűtőereje. 

Ha Te benned nem lenne meg az Erő, 

már nem lennél itt a földön.

Az életerő pedig számomra egyenlő a HIT-tel. 

Akkor érezheted azt, nincs erőd, ha nincs meg a hited. 

Nem hiszed, hogy boldog lehetsz, 

nem hiszed el, hogy érdemes vagy a szeretetre, 

hogy segítséget kaphatsz az Égiektől, 

és embertársaidtól, nem hiszed el, 

hogy minden megváltoztatható, egyszóval: 

lemondasz életed értelméről.

Ennyi lenne csak? 

Hát nincs semmi, amiért érdemes hinned, bíznod? 

Elárulom olyan, hogy értelmetlen élet nincs! 

Találd meg a benned mélyben elrejtőzött erődet, 

ahhoz, hogy segítséget kérj, 

ha egyedül nem bírsz elindulni, továbblépni. 

Meg fogsz lepődni mennyien szeretnének segíteni. 

Nekik ez ad értelmet életüknek. 

Ezáltal te is segítesz. Rajtuk.

A SZABADSÁGRÓL

AMIKOR erőfeszítést teszel annak érdekében, hogy figyelj, vajon valóban figyelsz? S nem arról van-e szó, hogy éppen ez az erőfeszítés gátol meg abban, hogy igazán odafigyelj? Erőlködsz-e akkor, amikor olyasvalamit hallgatsz, ami gyönyörűséggel tölt el?

SEMMIKÉPPEN nem lehetsz tudatában az igazságnak, s a hamisat sem láthatod hamisnak, amíg a tudatod bármiféle erőfeszítéssel, hasonlítgatással, bizonyítgatással vagy elutasítással foglalkozik.

A HALLGATÁS önmagában teljes folyamat; s éppen e folyamatból bomlik ki saját szabadsága. De vajon az ember az odahallgatással törődik-e valójában, vagy inkább a belső zűrzavar hangjaira figyel? Ha úgy hallgatnál, hogy közben tudatában lennél konfliktusaidnak és ellentmondásaidnak anélkül, hogy bepréselnéd azokat egy megszokott gondolati formába - talán e zűrzavar is, úgy ahogy van, eltűnne.

MI FOLYTONOSAN arra törekszünk, hogy ezzé vagy azzá váljunk, hogy elérjünk egy bizonyos állapotot, hogy ilyen vagy olyan tapasztalatra tegyünk szert, s eközben másokat elkerüljünk - így a tudat örökkön-örökké valamivel foglalkozik; sohasem nyugodt annyira, hogy odahallgasson a saját küzdelmeinek és fájdalmainak zajára.

LEGYÉL EGYSZERŰ... ne próbálkozz valamivé válni, vagy tapasztalatokat gyűjteni.

 A FIGYELEMRŐL

NEM TUDOM, hallgattad-e már egy madár énekét?

MERT A HALLGATÁS a tudattól csendet követel - nem misztikus csendet, csak egyszerűen: csendet. Most éppen mesélek nektek valamit, s hogy meghallgassatok, csendben kell legyetek, nem cikázhatnak mindenféle gondolatok a fejetekben.

AMIKOR NÉZTEK egy virágot, s éppen csak nézitek, akkor nem nevezitek nevén, nem osztályozzátok, nem határozzátok meg, hogy melyik fajba tartozik - mert ha ezt teszitek, akkor többé már nem nézitek.

ÍGY HÁT, azt mondom, a világon a legnehezebb dolgok egyike valakit hallgatni, legyen az kommunista, szocialista, képviselő, kapitalista vagy bárki, a feleséged, a gyereked, a szomszédod, egy kalauz, egy madár... éppen csak hallgatni. Ez csak úgy működik, ha elvek és gondolatok nélkül figyelsz, ha közvetlen kapcsolatban vagy a másikkal - s rögtön tudni fogod, hogy amit beszél az igaz vagy hamis, és nem lesz további fontolgatnivaló.

 

A HALLGATÁSRÓL

A FIGYELEM MŰVÉSZET, melyet nem könnyű elsajátítani - ám nagy szépség és mély megértés jár vele karöltve.

LÉNYÜNK KÜLÖNBÖZŐ MÉLYSÉGEI rezonálnak mindarra, amit hallunk, de figyelmünk mindig előfeltételektől vagy sajátos szempontoktól terhes. Nem figyelünk csak úgy, egyszerűen; mindig közbeékelődik egy szűrő, a gondolataink, következtetéseink, előítéleteink szűrője.

A HALLGATÁSHOZ belső nyugalom kell, s még a befogadás erőltetésétől is meg kell szabadulni. Elengedett figyelemre van szükség. Ez az éber s mégis passzív állapot képes csak meghallani, mi rejlik a szavak értelmén túl. Mert a szavak összezavarnak: csupán az érintkezés felületes eszközei.

HOGY A SZAVAK ZAJÁN TÚL is képesek legyünk a kommunikációra, éberré s egyben passzívvá kell válnunk. Azok, akik a szeretet állapotában élnek, talán képesek figyelni - de igen-igen ritka, hogy igazán figyelő emberre akadjunk. Legtöbben eredményeket hajszolunk, célokat akarunk elérni; örökké legyőzünk és meghódítunk, s így elvész a figyelem.

PEDIG CSAK a figyelem állapotában csendül fel a szavak éneke.

A létező lényegének tartom a szeretetet.

Ami ezen kívül van, az káprázat, mondhatnám: abszolút lényegtelen. 

Mindegyikünket legbelül az mozgat, hogy végre odaadjuk magunkat valakinek. 

Én csak egyetlen birtokviszonyt létesíthetek az egész létezésben, hogy odaadom magamat. 

Az egyetlen valós birtokviszony, hogy a Tied vagyok.

Biegelbauer Pál

 

 

Reményik Sándor ~ Egy lélek állt...

Egy lélek állt az Isten közelébe'

S az örök napsugárban reszketett

És fázva félt,

Mert érezte, hogy vonzza már a föld,

És keserűn kelt ajkán a "miért",

Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

 

Valaki ott lenn meg akar születni,

Neked szőtték e színes porhüvelyt:

Pici kezeket, pici lábakat;

És most hiába, le kell szállanod,

Öröktől fogva te vagy kiszemelve,

Hogy e testet betöltsd,

Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.

Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

 

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!

Én boldog vagyok Veled, Istenem;

Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?

Mit vétettem, hogy le kell szállanom,

S elhagynom búsan és reménytelen

Az angyalokat, testvéreimet?

Mit vétettem, hogy le kell szállanom,

S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

 

A meghasonlás örök köntösét,

A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?

Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,

S láng, mely üveg alól is égig ér:

Mit vétettem, hogy bezársz engemet

Kehelybe, amely megrozsdásodik,

S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

 

És szólt az Isten szigorún: "Elég!

A törvény ellen nincsen lázadás!

Ha milliók mentek panasztalan,

Talán te légy kivétel?

Mint a fiókát az atyamadár:

Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,

S jobban becsülni meg az örök fészket!"

 

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.

Szomorún indult a kapu felé,

De onnan visszafordult: "Ó Uram,

Egy vágyam, egy utolsó volna még;

Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,

Szerettük egymást véghetetlenül,

Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,

Szeretném viszontlátni odalenn,

Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."

S felelt az Úr: 

"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."