Szeretethiányos világban élünk. 

Azt kevesen tudják, hogy a társtalanság és az elidegenedés alapvetően nem a másokkal való kudarcaink eredménye, hanem az önmagunkkal való rossz viszonyé. 

Elfelejtettük, amit a régi nagy korok és tanítók tudtak még, hogy ketten élnek bennünk: 

van egy kifelé néző, csakis a saját érdekeit látó, önző egónk - és van egy Benső Énünk, 

aki sohasem felejtette el, hogy mindenki a testvére, a sorstársa, és egy vele.
Úszó jéghegyek vagyunk, de tudnunk kell, hogy a tengerből vagyunk valamennyien, s mihelyt elmúlik ez a komisz tél, meglágyulunk, visszaolvadunk a végtelen és bölcs tengervízbe s újra egyek leszünk. 

Benső Énünk ebben a parttalan és határtalan tengerben él, ott, ahol a jéghegy összekoccan a másikkal, és csattanva szilánkokra törik - a Benső Én tudja, hogy mindez csak a dermesztően hideg külső világ tragédiája: belül egyek vagyunk.
Akkor szeretünk, ha elolvadunk, megpuhulunk. 

Ha a jéghideg én, én, én, én helyett megszólal bennünk először a Te, aztán a Te és Én - és végül a Mi. Minden ember mélyvalósága tenger természetű és szeret. 

Fönt azonban meg van fagyva, magányosan didereg és fél. 

Mitől? 

Fura dolgot mondok: a szeretettől fél. 

Mint jéghegy az olvadástól.

Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
 

Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
 

És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
 

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
 

S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

CSAK A KEGYELEM

Támasz nincs velem – csak a kegyelem.

Semmi más nem tart meg engem,

mint törött mankó hagy cserben,

s csak a kegyelem marad énvelem.

Mit érek magam? Mind haszontalan

amit tettem és elértem;

Megrontotta bűnöm, vétkem.

Védő nincs velem – csak a kegyelem.

Isten jósága, Jézus halála,

Szentlélek-adta új élet -

más nem adhat békességet

nékem idelenn! – Csak a kegyelem.

Boldog, ki bűnnel győztes harcra kél.

megtisztul Jézus vérében,

győz a Bárány erejében

s zengi szüntelen: Csak a kegyelem…

Ahogy sebzetten, észrevételen

őz rejtőzik sűrűségbe,

roskadok le Hozzád térve,

s gyógyír nincs velem – csak a kegyelem.

S bár az ős gonosz támad, ostoroz -

kárt lelkemben hogyan tenne!

Betakar Isten kegyelme!

Csak az van velem! – Csak a kegyelem.

És ha fájdalom terhét hordozom,

ha sötét, mély völgybe érek,

ott is kísér tiszta fényed.

Más fény nincs velem. – Csak a kegyelem.

Hadd énekelem: Csak a kegyelem!

Elég életre, halálra,

elérni örök hazámba!

Elég szüntelen. Csak a kegyelem.

"A boldog házasság és a boldog élet egyik titka, hogy az ember arra törekszik, hogy ajándékká váljon, és mindent, amit kapott, Isten szép ajándékaként megköszönjön. Nem szabadna magától értetődőnek lennie, hogy valakinek a szívét megnyerted, és most főz, mos, vasal rád, elrakja a szétdobált holmidat, hogy ápolt legyél, jól érezd magad. Köszönd meg neki! Hálát adhatsz azért is, ha társad meghallgat és megért, nyugtató, bátorító szavai írként hatnak a sebeidre. Ajándéklétedet Istennek megköszönve továbbajándékozod, és hálából a másik ember ajándékként önmagát adja neked. Isten, bár nem kérted, a létbe hívott téged is, megajándékozott a teremtett világ csodálatos szépségével. Bölcsességében jónak látta, hogy feladatot bízzon rád, hivatást adott, hogy társa legyél a világ továbbteremtésében. Minden szép céllal, melyet dobogó szívvel felvállaltál és verejtékes munkával bevégeztél, minden kísértéssel, amit legyőztél, minden könnycseppel, amit hullattál, önmagadat és e szép világot teremtetted tovább. Isten megajándékozott házastársaddal, hogy vándorlásod az örök cél felé szép legyen. Hidd el, minden, minden, amit adott, ajándék volt! Mondd ki alázattal: hála mindenért!"
Böjte Csaba

 

Vigyázz magadra, kedves

Vigyázz magadra, kedves,

amennyire csak lehet,

mert jól tudod, mit jelent

arc-simító kezed,

hisz abból gyűjtök erőt,

mikor megtört ember leszek,

és rájövök arra,

hogy az élet csak egy szerep

a sors forgó színpadán,

hol mindenki egyformán

viseli a felvett jelmezeket.

Én is magam választottam

olcsó fehér ruhám,

melynek férceibe bújt

az a láthatatlan magány,

melyről azt hittem,

benne marad örökre,

de te eljöttél hozzám,

és aranyat futtattál

a foltozott részekbe,

mitől a rongyos ruha széle is

pont úgy ragyogott,

mint születésem percében

gyermekarcú szemem,

mikor az Úr kegyelméből

égi fényt kapott.

Vigyázz magadra, kedves,

vigyázz-vigyázz nagyon,

nélküled nem lennék,

ezt az egyet tudom,

mert világodban érzem,

hogy általad létezek,

s ebben a világban

- élni érdemes.

Kun Magdolna

"Boldog az az ember, aki megtanulja őszintén kimondani: Köszönöm!
Az erényeket, hogy magunkévá tegyük, hosszan és tudatosan gyakorolni kell.
Sok időbe, gyakorlásba kerül, míg egy idegen nyelvet használni tudsz. 
A hála erényével is így van ez!
 Eleinte talán csak csikorgó foggal tudod kimondani: Deo gratias! 
Istennek legyen hála!
 Ha gyakorolod, egy idő után már szívedben érzed magától értetődő természetességgel, hogy hálás vagy, mert szolgálhatsz, jelen lehetsz, segíthetsz, meghallgathatsz másokat, 
hogy megoszthatod az idődet testvéreiddel. 
Ezen az úton ne állj meg, csodálatos magaslatok várnak rád, eljuthatsz oda, 
hogy örömkönnyeket hullatva, túlcsorduló mértékkel mindent odaadsz, 
és szegénységedben mérhetetlen gazdag leszel!
 Megtapasztalhatod, hogy jó dolog jónak lenni, adni, szereteteddel, 
áldozatos életeddel virágba borítani egy-egy emberszívet.
 Ha ezen az úton jársz, akkor életed csodává válik."
Böjte Csaba

 

Házi áldás

Áldd meg otthonunkat, Uram,
Töltsd meg szereteteddel
és jelenléteddel.

Kérünk jöjj el, és maradj velünk
a falak között -
lakj a lelkünkben, és segíts az
otthonunkat olyan hellyé alakítani,
ahol egymást táplálni tudjuk és
segíteni a növekedésben.

Uram, támogasd erőfeszítéseinket,
hogy a meleg és biztonságot adó
menedékké alakítsuk otthonunkat,
ahol az energiánkat megújíthatjuk,
és felfrissíthetjük lelkünket.

Segíts olyan menedékké alakítani,
ahol az aggodalmak feloldódnak,
a mosolyt megosztjuk,
szabadon és nagylelkűen megosztjuk
a szeretetet.

Uram, a mi otthonunkat alakítsd olyan
szentéllyé, ahol érezzük jelenlétedet
És ahol befogadjuk szeretetedet.
Ámen.

Jöjjön hozzád áldásával az Isten

Amikor úgy tűnik, nincs remény,
jöjjön hozzád áldásával az Isten,
hogy megláthasd fényét
egy kisgyermek tekintetében.

Amikor úgy érzed, semmi okod az örömre,
jöjjön hozzád áldásával az Isten,
hogy kedvességére találj
egy barát derűjén keresztül.

Amikor úgy gondolod, az élet túl komor,
jöjjön hozzád áldásával az Isten,
hogy bőrödön érezhesd
a napfény és a szellő frissességét.

Amikor minden mozdulat olyan üresnek tűnik,
jöjjön hozzád áldásával az Isten,
hogy jelenlétét érezhesd
egy idegen kézszorításában.

Amikor a jövendőt nyomasztónak látod,
jöjjön hozzád áldásával az Isten,
hogy feltárja előtted az élet szépségét
egy ölelés biztonságában.

Amikor azt hiszed, már messze távolodtál tőle,
jöjjön hozzád áldásával az Isten, hogy felismerhesd:
ő ott áll mindvégig a hátad mögött,
és szeretetével várt.

Varga Gyöngyi: Áldáskönyv

Azt a keresztet ...

Azt a keresztet,
amely most annyira nyomja válladat,

mielőtt elküldte hozzád az Úr
mindenható szemével megvizsgálta
szerető irgalmával átmelegítette
mindkét kezével súlyát mérlegelte
vajon nem nagyobb-e,
nem nehezebb-e annál,
mint amit elbírsz?

Szent kegyelmével aztán megáldotta,
Irgalmasságával megillatosította,
Reád és bátorságodra tekintett
Így érkezik a mennyből kereszted
Mint Isten köszöntése
Mint a te jó Urad szeretetének
Irgalmas ajándéka.

 

A legszebb nap? A ma.  

A legnagyobb akadály? A félelem.

A legkönnyebb? Tévedni. 

Minden rossz gyökere? Az egoizmus, az önzés.

A legszebb szórakozás? A munka. 

A legveszedelmesebb vereség? A bátorság hiánya.

A legjobb tanítók? A gyermekek. 

A legszükségesebb szükségszerűség? Önmagamat ajándékozni.

Mi boldogít a legteljesebben? A másik embernek hasznára lenni.

A legveszedelmesebb hiba? A rossz kedélyállapot.

A legközönségesebb érzés? A bosszú és a gyülölet.

A legszebb ajándék? A megértés, az együttérzés.

A nélkülözhetetlen? Az otthon, a valahová tartozás.

A jóleső érzés? A belső béke.

A legjobb megoldás? Az optimizmus.

A legnagyobb megelégedettség? Az elvégzett kötelesség.

A legnagyobb erő a világban? A hit.

A legfontosabb emberek? A szülők. 

A legszebb a világon? A SZERETET.

Teréz Anyától

Ahol mi ...

‎"Ahol mi hiányosságot látunk, Isten alkalmasságot lát.

Ahol mi kudarcot látunk, Isten lehetőséget lát.

Ahol mi gyengeséget látunk, Isten erőt lát.

Ahol mi azt látjuk, ami van, vagy ami eddig volt,

Isten azt látja, ami ezután lehet és lesz."

 

 

 

"Ragadd meg minden napodat. 

Örülj a teljesség igényével.

 Minden napnak, úgy, ahogy van. 

Az embereknek, úgy, ahogy vannak

Nem arról van szó, hogy a mának kell élnünk 

- ez materialista hozzáállás lenne, 

hanem arról, hogy a mának kincsként kell örülnünk. 

Úgy látom, hogy a legtöbben felszínesen élünk, 

nem is gondolva arra a csodára, hogy egyáltalán élnünk adatott."

  Audrey Hepburn

 

 

Szeresd...

Szeresd a szépet, szeresd a világot, hegyet, vizet, fényt, dalt, harmóniát, szeresd ezt az ezerszínű, 

gyönyörű életet, lásd meg ezt a millió csodát, amely körülvesz, 

a tavaszi rügyfakadást, nyári zivatart, az őszi lomb káprázatos pompáját, 

a hókristály csillogását, a tested, a lelked ezer csodáját.

Örülj ennek a csodás életnek, s ne félj a harctól, küzdelemtől, mert ez is az élethez tartozik.

Légy jó, erős és becsületes, s nézz szembe bátran vésszel, viharral, csak bátraké lehet a győzelem!

S ha jönne óra, mikor úgy érzed, hogy erőid lankadnak, 

hogy a homály elnyeli a fényt, hogy sötétség borul a lelkedre, nézz fel a csillagos égre, 

a legnagyobb csodára, a világoknak milliárdjaira, az értelmünkkel fel nem fogható, 

ragyogó végtelenségre, s ott meg fogod találni a vigaszt, erőt, hitet, 

megnyugvást,meg fogod találni ennek a határtalanságnak örök mozgatóját, 

irányítóját, parányi életednek végtelen hatalmas urát, az ISTENT.

 

PRÓBATÉTEL AZ ÚT

Próbára tette Isten a lelkemet.

Adott számomra testet, szellemet.

Adott szülőt, földi életet.

Szólt az Úr, s útnak engedett

Tiéd a vágy, a gondolat!

"Szeresd felebarátodat, mint magadat!"

Tiéd a sorsod, tégy amit akarsz,

szabad vagy, jó s rossz közül választhatsz.

De vigyázz, mert egyszer mindenről számot adsz!

Foghatod a kezem. S ha jót kérsz, kaphatsz,

De el is engedhetsz, nélkülem is haladhatsz.

Segíthetsz azon, ki porba hullt,

ki feléd kiállt, mert nyomorult.

De ott is hagyhatod, kikerülheted.

Adtam széles utat és keskenyet.

De az Ítéletre minden "út"- Hozzám vezet!