Ölbey Irén - Édesanyám, lelkem

Édesanyám, lelkem,
én legkedvesebbem,
mint az égi szent kép
ragyogsz a szívemben.

Olyan a jóságod,
mint a puha kalács,
olyan a te szíved,
mint a forró fohász.

Mikor eszembe jut
arcod, hajad, szemed,
mintha átölelne
halk, bársonyos meleg.

Mintha átölelne
engem a tisztaság,
mintha csak hallanám
a szeretet dalát.

Édesanyám, lelkem,
én legkedvesebbem,
a jó Isten téged
sokáig éltessen.

Adjon neked erőt,
sok, sok boldogságot,
teljesüljön minden;
igaz kívánságod!

SZÍVBŐL KÖSZÖNÖM URAM

'Bizony jóságod elkísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.'

 Zsoltárok 23;6

Szívből köszönöm Uram, az életet,
mind a jóért, mit oly bőven adtál nekem,
zengek hálaéneket.
Szívből köszönöm Uram a békémet,
most hozzád száll az öröm hangjain: Halleluja!
Szívből köszönöm Uram, hogy úgy szeretsz,
mikor próbákkal küzdök, Te rám tekintesz,
felém nyújtod szent kezed.
Szívből köszönöm Uram az új erőt,
a lelkem hálaimát mond neked : Halleluja!

 Szerző ~ Claude Fraysse

 

 ISTEN EREJE 

Az erőtlen ereje nő,
ha hinni kezd, félnie nem kell.
A hit a legnagyobb erő:
ISTEN ereje - az emberben.

Füle Lajos 

Vajay Tiborné ~ Emlékeim

Kezemet két kezébe fogta,
s tanította az élet dolgait,
úgy ahogy egy szerető lélek,
egy jóságos Nagyanya tanít.

Panaszkodtam sokat,sírtam is néha,
mert nehéznek tűnt az életnek súlya,
de ő szelíden vigasztalt:
~ ne félj Drága, idő kell hogy az ember megtanulja ~
és tanított, tanított ezernyi jóra,
békés tekintetében csillagok gyúltak,
s szeretetének puha bársonyszirmai
csendesen életemre hulltak,
fázós napokon ölébe bújtam,
s repített meseszárnyon a végtelen felé,
tündérország aranyló egéről
csillagok hulltak lábaim elé.

A nyugtalan órák, zajos nappalok
megnyugodtak lelke békés csendjében,
s gyermeki létem csodás virága
szelíden formálódott áldó tenyerében.

Ma már keze reszkető…
de szemében még csillagok égnek,
s ha mesélek, újra visszatérnek
a szelíden ringató gyermekévek,
harmatkönny csillan s gördül csendesen
a barázdákba rejtett emlékek között,
s a boldog békeidő pille könnyű szárnyon
ott lebeg a csodás pillanat fölött,
ölel a perc,magába rejt
könnypára lebben szemem bársonyán,
s én hálát adok ezerszer a sorsnak,
hogy Ő, Ő az én Drága Nagyanyám.

Vajay Tiborné ~ Boldog békeidő

Reszkető kezét százszor megcsókolnám,
jóságos szeretetét imába foglalnám,
emlékszem szelíd csillogó szemére,
lelkének áldásos, igaz szeretetére,
a halvány lámpafénynél olvasott mesére,
a tücsök dalos esték párás melegére,
emlékszem , tündérország mesés kapuján,
sokszor átvezetett, Drága Nagyanyám.

Gyermekkorom ölelő, szelíd boldogsága
lelkemnek kapuját hatalmasra tárta,
hogy beengedjem a szépet, szeretetet,jót,
hogy igaz szívet kapjak, érzőt ,vigasztalót.

A boldog békeidő melyet sohasem felejtek
angyalszárnyon lebeg életem felett,
imába foglalom féltő szeretetét,
sohasem feledem szelíd tekintetét,
megköszönöm százszor, mindazt a szépet
mely által szeretni tudó, igaz emberré tett.

'Ne mulaszd el az örömöket, amiket Isten neked szán a Neki való szolgálat közben! Ne hagyd, hogy a félelem vezessen, mert ez mindent tönkretesz, hanem merj bízni! Megéri! Dicsőítsd Istent mindenért, amid van, és bízd rá magad mindenben, amit szeretnél!'
 

John Wesley

 

A CSILLAG-ABLAKOK

Valamikor úgy hallottam
apróléptű kiskoromban
nagyanyámtól, ki csodákból
bölcs papoknál többet ismert,
hogy a csillag fönn az égen
kis lyukacska, cifra ablak,
melyen által angyaloknak
szent karai ránk nevetnek,
s a Nap az Úr látó-háza,
a Hold pedig Máriáé,
mi Urunknak szent Anyjáé,
aki el nem hagyna minket.

Nagyanyám még arra intett:
hogyha meghal, égre lessek,
nagysugarú csillagocskát
Tejút-szélben megkeressek,
mert reméli, néki is jut
egy kis ablak mennyek alján,
merthogy mindig szeret engem,
távolból is vigyáz majd rám,
s megígéri már előre,
úgy kinyitja, olyan tágra,
hogy az egek fényessége
lángot vet az éjszakába -

- ha jó leszek, egy sugarat
elkér szemem bogarába.

Ratkó József ~ Zsoltár

Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.

Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.

Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.

https://www.youtube.com/watch?v=crtAUj6_zQ8

https://www.youtube.com/watch?v=EhPtNIPsJBM

Ha a hétköznapok gondjai behálózták is az életed, ha nincs már lehetőséged, hogy a körülményeiden változtass, mégsem vagy fogoly. A lelked szabad, - s a lázító kényszeren túllépve - hatalmadban áll önként is elfogadni, amit a sors adott. Nincs olyan börtön, amelyből lelked az égig ne érne.

Simon András

'Nem az a fontos, mit kapsz.
Afelett nincs hatalmad.
Elveszhet, tönkremehet,
visszavehetik.
Csak az a fontos,
amit adni tudsz.
Ez az egyetlen
valódi lehetőség,
amit útravalóul kaptál.
Adni magadból,
a szívedből, a lelkedből.
Például egy MOSOLY-t!'

'Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem?' Zsoltár 71,17-19

Hiszem, hogy,
egymást szeretve,
egymást megértve
könnyebb lesz élni,
bármi sors állna is
elénkbe, a boldogságot
el fogjuk érni.

Ady Endre

 ' Szív jósága olyan,
mint a Nap melege:
életet ad.
Csak a jóság, a szeretet
maradandó, olyan,
akár a forrás.
Minél többet
merítesz belőle,
annál jobban buzog.'

 

Titkot rejt a csend! A legédesebb hang a csend hangja. Ez a lélek dala.
Ha inkább a világ zajának hiszel, mint a lélek csendjének, elvesztél.

Neale Donald Walsch

 

Weöres Sándor ~ Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

https://www.youtube.com/watch?v=v9AFhLn7ynU

Uram, átadom Neked minden gondomat, melyek saját személyem vagy hozzátartozóim miatt nyugtalanítanak, és átadom Neked minden lelki és testi szenvedésemet. Gondjaimmal együtt átadom Neked minden aggodalmamat, kínzó érzésemet is, amelyek nyugtalanítanak és mindig újra feltörnek bennem, sőt kínoznak és szerencsétlenné tesznek. Nem gondolok többé azokra az emberekre és körülményekre, amelyek ezeket előidézték. 

Átadom neked ezeket úgy, ahogy vannak, ha nagy fájdalmat is okoznak. Minden bizonytalanságot és aggodalmat felvált bennem az a bizalom, hogy Neked gondod van rám. Átadom Neked minden jogomat arra, hogy védjem és igazoljam magam. Nem akarom a rosszat rosszal viszonozni. Nem akarom többé magamban mindig csak a jót, másban pedig csak a rosszat látni. Rád hagyom minden helyzet és körülmény megítélését.

Átadok Neked mindent, ami engem nyomaszt és megfélemlít. Átadom Neked betegségemet. Nem akarok többé arra gondolni, hogyan és miért kezdődött el valami. Elég, hogy Te tudod azt. Bizalommal akarok a jövőbe tekinteni, mivel Te csak az én javamat akarod. Most összeszedem minden gondomat és átnyújtom Neked azokat, legyenek a Te kezedben. 

Uram, bízom Benned, hogy Te azokat átveszed, gondoskodsz rólam és segítesz nekem mindent a lehető legjobban megoldani. Uram, hálát adok Neked és áldalak Téged, hogy határozottan felszólítasz, az aggodalmaskodás, bosszankodás, siránkozás és boldogtalanság helyett inkább Benned bízzak és engedjem, hogy Te gondoskodj rólam. Köszönöm, hogy arra hívtál, hogy vidám és boldog életet éljek Veled.

 

 ÁLL A GYÖTRÖTT ISTENANYJA

 Áll a gyötrött Isten-anyja,
Kín az arcát könnybe vonja.
Úgy siratja szent Fiát,
Úgy siratja szent Fiát.
 

Gyász a lelkét meggyötörte,
Kín és bánat összetörte,
Tőrnek éle járta át,
Tőrnek éle járta át.
 

Ó mi nagy volt ama drága
Szűzanya szomorúsága
Egyszülött szent magzatán,
Egyszülött szent magzatán.
 

Mennyit sírt és hogy kesergett,
Látván azt a nagy keservet,
Azt a nagy kínt szent Fián,
Azt a nagy kínt szent Fián.
 

Ki ne sírna, melyik ember,
Hogyha ennyi gyötrelemben
Látja lankadozni őt,
Látja lankadozni őt?
 

Ki ne sírna Máriával,
Hogyha látja szent Fiával
Szenvedni a szent Szülőt,
Szenvedni a szent Szülőt?
 

Népét hogy megmossa szennytől,
Látta tenger gyötrelemtől
Roskadozni Jézusát,
Roskadozni Jézusát.
 

Látta édes egy-szülöttét,
Halálos nagy elepedtét,
Látta, hogy halálra vált,
Látta, hogy halálra vált.
 

Szeretetnek szent kútfője,
Fájdalomnak éles tőre
Járjon át a lelkemen,
Járjon át a lelkemen.
 

Hogy szívemben lángra kelne
Krisztusomnak szent szerelme.
Segíts néki tetszenem,
Segíts néki tetszenem!

 

 'Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.'

Efezus 5;1-2.

A Kereszt

Csendben, szürkén, a szoba legsarkában,
Kinél falon függ, kinek asztalán van,
Nem övezi sehol semmi pompa, dísz,
Mégis elvezeti, aki benne hisz

Egy más, jobb világba, ahol megtanul
Várni, dolgozni, szenvedni szótlanul
Egy szebb jövőért. Más nem tanítja ezt,
Csak a falon függő szürke kis kereszt.

Ne menj most tovább - Állj meg előtte hát!
És ha nem is mond ajkad hozzá imát,
Nézd a felszegelt Krisztust a kereszten.-
Sebeitől a gonosz is megretten!

Nézd a kínos rettenetes halált,
Mit bosszújára a nép kevésnek talált,
Előbb korbács nyomán patakzik vére,
Majd töviskoronát nyomott fejére!-

Testéről durván minden ruhát letép,
Min egymást szidva osztozik a nép
És míg kezét rettentő szeg üti át,
Kacagva sorsolják a rabolt ruhát.

Üvölt a vértől, tombol a nép, örül
Krisztus szenvedésén a kereszt körül.
Gúnyolja, veri, üti és gyalázza
Ő sebein függ, egyre nő a láza,
És mikor szája a láztól már vérezett
Ecetet adnak innia víz helyett.

Kéjes mámorral kiáltanak rája,
'Most tégy csodát, óh zsidók királya!'
A nagy szavaktól megretten a nép.
Mi lesz, ha Jézus a keresztről lelép?
A két lator sír, jajgat mellette,
Ő a föld minden kínját elszenvedte,
Szól fájón, halkan, - testében a szegek -
'Uram! Nem tudják, hogy mit cselekszenek.'

Annak, hogy ez történt, kétezer éve!-
Mit hagyott Krisztus mindezért cserébe,
Hogy a feledékeny, gyarló emberek
Még minden szavára így emlékszenek? -
Semmi mást. Boldogságra ígéretet! -

És hozzá a kulcs, az út, a szeretet,
Melyet kereszthalálában ránk hagyott!
És érte már sok ember kincset, vagyont,
Rangot eldobva, - mind valamennyi szent, -
Mosolyogva, boldogan a halálba ment.-

Boldogságra ígéretet!- Semmi mást!-
És benne a hit nyújtott vigasztalást
Bajra, szenvedésre milliók között.
Követői közé boldogság költözött,
Mert megtalálták benne az alapot.

Halálától az élet értelmet kapott,
Mit el is veszít, amint megtalálod,
Mert nem földi az ígért boldogságod.

És mind e sok kín, boldogság, gondolat
Ott van a szobádban, egy kép alatt
Függ, vagy asztalon áll észrevétlenül,
A szoba bútorai közt elvegyül,
És mégis mind tanítja, mind adja ezt,
A szobádban lévő szürke kis kereszt.

 

Somogyi Imre ~ A kereszt alatt

Egyszer igazán megláttalak

Ahol megláthat minden ember.

Mikor halálra adtam magad,

Hogy győzzél szent, nagy győzelemmel.

Egyszer igazán megláttalak...

Halálveríték vert ki éppen,

Arcodon folyt sok bíborpatak...

S én megdöbbenve álltam, néztem.

Egyszer igazán megláttalak...

Ajkadról a végső szó lebbent:

- Szemedből az utolsó sugár -

És szállt: 'Elvégeztem mindent!'

Egyszer igazán megláttalak...

Lándzsát döftek át a szíveden.

És akkor ott a kereszt alatt

Váratlanul megnyílt a szemem.

Megértettem, hogy szeretsz nagyon,

Minden értem van és helyettem.

Bűntől, haláltól szabad vagyok,

S én a szerelmed rabja lettem.

Láttam győzelmed a halálon,

Ott eljegyeztél engem örökre.

Most életem Jézus, felajánlom,

Szolgáljon Néked örömödre!

 

 'De ő ezt mondta nekem: 'Elég neked az én kegyelmem,  mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.'  Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.' (2Korinthus 12:9)