Szent György-napi ima

Talán végleg elment az idei tél

Így Szent György nap szép reggelén,

Mikor a Szeretet-isten ontja rád

Ezernyilú, mégis gyógyító sugarát;

Szirmok százai lágyan illatoznak

A lassan hűlő, elnyúlt alkonyatnak.

Adj most az embernek, Jóuram, látást,

Hogy megláthassa a tavaszi szántást,

Mert ma már csak szeme és tárcája van…

Kérlek, adj tisztánlátást nekünk Uram,

S adj jó magot, mit a földbe vethetünk,

Ha szorgosan megmunkálta két kezünk.

Van ugyan fülünk, de ólommal tapasztva.

Nem jut be rajta a csermely zsongása,

Méhzöngés, madárdal, s a jaj-kiáltás…

A lélek hangjára sincsen ma hallás.

Hát még a te szavad, Teremtőm, Uram!

Az milyen végtelen hallhatatlan!

Ha mégis akad egy-egy elvetemült,

Ki semmit nem harácsol, semmit se gyűjt,

És szétosztja mindazt, amit teremt,

Azt gyorsan bezárják, mint elmebeteget,

Pedig csak fiad tanítását követi.

Töviskorona s megfeszítés jár neki.

Nem is tudom, mit kérhetnék most, Uram.

Talán vakságot - hogy a mát ne láthassam.

Vakon és némán viseljem a gyalázatot,

Mi megront eget-földet. - Máris zokog…-

Beszennyez mindent, amihez csak ér.

Iszamlós sár marad, s ragacsos vér.

De mégis kérek inkább, ha lehet,

Reményt, hogy létezik valahol felelet,

Valahol mélyen, legbelül talán

Mégiscsak él egy csepp jóság, mely után

Vágyakozik lelkem, s eseng e dal.

Adj hitet végtelen jóságoddal…

 

 B. Huszta Irén

 

Forrás ~ Internet